Miért erős a forint?

A forint árfolyamában a szokásos meglepetést az idei évben a magyar fizetőeszköz erőssége okozza, ez sokakban felvetheti az olcsó euró vásárlásának gondolatát. A devizapiacon várható tőkeáramlási számok azonban arra utalnak, hogy az idén megmaradhat a jelentős támogatás az árfolyam mögött, így valószínűleg nem érdemes elkapkodni a külföldi valuta beszerzését.

A fizetésimérleg-alapú árfolyam-előrejelzés – hibái ellenére, mint amilyen például a várakozások mellőzéséből eredő hiányosságok – a kereslet és a kínálat jelentős eltérése esetén hasznos segítséget nyújthat. Márpedig a hazai devizapiac külföldi valuták iránti keresletében jelentős csökkenést okoz a folyó fizetési mérleg mérséklődő hiánya. A szigorú költségvetési politika és a stagnáló beruházási aktivitás mellett megtakarításokat felhalmozó vállalati szektor, úgy tűnik, az idén jelentős javulást idéz elő a folyó fizetési mérleg hiányában, és az ikerdeficit egyik tagja a korábbi évekhez képest lényegesen kisebb, 4–5 milliárd euró közötti negatívummal zárhat. A változás erejét jól tükrözi, hogy legutóbbi inflációs jelentésében még a jegybank is jelentősen csökkentette e mutatóra vonatkozó prognózisát.

A külső deficit finanszírozását adó tőkeáramlás ugyanakkor várhatóan nagyobb nettó tőkebeáramlást eredményez, mint a tavalyi évben. Az 1–2 milliárd euró közötti nettó működőtőke-beáramlás, az uniós támogatásokat is tartalmazó tőkemérleg az idén várhatóan tovább növeli tavalyi 700 millió eurós többletét, együttesen akár a felét is fedezi az ország éves devizaszükségletének.

További tőkebeáramlást generál a tavaly jelentős forinteladásokat végrehajtó külföldi befektetők forintvásárlása, illetve az évről évre egyre gyorsuló lakossági devizaeladósodás. Az elmúlt egy esztendő számait vizsgálva azt látjuk, hogy a lakosság a tavalyi év első felében lassított eladósodási ütemén, de a másodiktól ismét gyorsuló ütemben igényel banki hitelt. Ha tetszik, tavaly jól „spekulált” a lakosság a devizahitelekkel. Az éves nettó hitelfelvétel pedig elérte az 1000 milliárd forintot, azaz több mint 4 milliárd eurónyi devizát kellett a bankoknak konvertálniuk a hazai fizetőeszközre.

E jelentős forrással pedig már a devizapiaci kínálat meghaladta a keresletet, így tőkekiáramlásra volt szükség az év utolsó hónapjaiban, hogy a kereslet és a kínálat kiegyenlítse egymást. Ezt a szerepet részben a vállalatok devizahitel-törlesztése töltötte be, különösen 2006 októberétől. Ez azt jelentette, hogy tavaly először törlesztették a vállalatok bankoktól származó devizahiteleiket. Az idei túlfinanszírozás miatt hasonló jelenségre ismét számíthatunk, és a márciusi adatok alapján a vállalatok további devizahitel-törlesztést hajtottak végre. Feltehetőleg azért, mert az euró árfolyama ekkor lett 250 forintnál olcsóbb.

Összességében, a lakossági és a vállalati szektorok árfolyam-stratégiája eltérő. Előbbi, úgy tűnik, csak jelentős bizonytalanság esetén fogja vissza devizaeladósodását, és ennek alakításában az általános hitelfelvételi kedv a meghatározóbb. Utóbbi esetében azonban az árfolyam szerepe meghatározó, és az árfolyam változékonysága, illetve vélt erős szintje mellett devizahitel-törlesztésbe kezdenek.

Azt persze nem tudjuk előre megmondani, hogy milyen árfolyamszintet vélnek erősnek a vállalatok. A múlt év utolsó negyedének adatai azt mutatják, hogy októberben az árfolyam jelentős erősödésével kezdték a vállalatok devizahiteleiket törleszteni. Az idei év első két hónapjában azonban kivártak, tehát a változatlan árfolyamszint mellett már nem gondolták, hogy jelentősen gyengülhet.

A szerző a K&H Bank vezető közgazdásza