Közpénzügyi változást!

Radikális változás kell a közpénzügyekben, mert Magyarország számára igen megnehezült a fenntartható államháztartási pozíció elérése. A feladat nagysága és sokrétűsége miatt ugyanakkor az átalakítás csak fokozatos lehet.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elkészítette a közpénzügyek átfogó újraszabályozásának téziseit, amelyet májusban az Országgyűlés (OGY) határozattal ajánlott a kormány figyelmébe. A Pénzügyminisztérium (PM) pedig kidolgozta koncepcióját a költségvetési rendszer megújításának kérdéseiről.

A szükségesnek tartott változás egyik fő iránya a szabályalapú költségvetési tervezésre történő áttérés. A nemzetközi tapasztalatok fényében a PM által javasolt költségvetés-politikai fő szabály – az adósság reálértéke nem nőhet – célnak kiváló, de nem tekinthető kellően transzparensnek, mivel az egyensúlyi követelményt elszakítja a gazdaság teljesítményétől. Nem véletlen, hogy ilyen szabályt egyetlen országban sem vezettek be. A PM koncepciója szerint alapvetően változna meg a költségvetési tervezés metódusa, a költségvetés-politikai fő szabály hosszú időre meghatározná a kormányok mozgásterét. Nem ismeretes, hogy elkészültek-e az ezt megalapozó hatásvizsgálatok. Közbevetőleg érdemes azt a nemzetközi tapasztalatot is megemlíteni, hogy a sikeres változásokhoz a törvényhozás és a kormányzat elszántságára és elkötelezettségére, a játékszabályok maradéktalan betartására is szükség van.

Szükséges-e a parlamenti többséget megakadályozni abban, hogy az államháztartási egyensúlyt a tisztán közgazdasági szempontból kívánatosnál kevésbé javítsa? Ez elvileg elérhető lenne azáltal, ha az egyensúly javítására vonatkozó szabályt kétharmados többséggel kellene megszavazni. E megoldás célszerűsége szakmai szempontból vitatható. Ugyanakkor szigorú költségvetés-politikai szabályok kétharmados többséggel történő elfogadása azt mutatná, hogy a pénzügyi stabilitás a választási ciklusoktól függetlenül fennmarad. A növekvő hitelesség pedig a kamatok mérséklődését segítheti elő.

Ha megteremthető a kétharmados többség, akkor célszerű élni ezzel. Ha nem, akkor is kialakítható olyan keretrendszer, amely teljesíteni tudja a szigorú kritériumokat. Oly módon, hogy az OGY minden év elején egyszerű többséggel elfogadna a tárgyéven túl további három esztendőre egy kerettörvényt. A törvény az államadósság GDP-arányos csökkentéséből kiindulva határozná meg az egyenleg, az elvonások, a tartalékok és a kiadások mértékeit. Az éves költségvetéseket a kormány ezek alapján állítaná össze.

Fontos, hogy független intézmény vizsgálja a tervezés megalapozottságát. A szervezet függetlensége kulcskérdés, mivel így kaphat megfelelő súlyt a véleménye. Az ország nemzetközi hitelessége szempontjából is ez a kívánatos. A felmerült javaslatok – OGY Költségvetési Hivatala (OKH), Költségvetési Tanács (KT), ÁSZ – közül mindegyik mellett és ellen szólnak érvek.

Az OKH új intézmény lenne, kell hozzá szervezet, létszám, elhelyezés. Tevékenységét több év múlva tudná teljes körűen ellátni. Tekintélyét fokozatosan tudná kivívni. Függetlensége úgy biztosítható, ha vezetőjét az OGY kétharmados többséggel választja meg.

A KT állhatna az OGY által kétharmados többséggel megválasztott, tekintélyes személyekből, de szakapparátus nélkül csak átfogó véleményt tud adni a költségvetésről. Megoldás lehetne, ha a KT titkársági feladatait és számára a szakmai előkészítő feladatokat az ÁSZ látná el.

Az ÁSZ is elláthatná – megfelelő megerősítést követően – az új intézmény feladatát, hiszen jelenleg is előzetesen véleményezi a költségvetési törvényjavaslat megalapozottságát.

Összegezve: úgy gondolom, hogy olyan változásokat indítsunk el, amelyek egyfelől szakmailag hatékonyak és öszszeegyeztethetők a demokratikus államrendünk működésével, másfelől növelik a hitelességünket. Az utóbbi nemcsak merőben új intézményekkel érhető el. Értékelendő lehet olyan kialakult szakmai vélemény is, miszerint az EU-ban 23 fiskális független intézmény van, közülük csak kettő az új tagországokban és az egyikük az ÁSZ.

A szerző egyetemi tanár