Bizonytalanságot okozhat a Microsoft elleni ítélet

A Microsoft nem vitatható piaci erőfölénye csak akkor tekinthető jogsértőnek, ha a gazdasági súlyánál fogva versenytársai piacra lépését nehezíti vagy akadályozza. Az Európai Bíróság több ítéletében meghatározta az erőfölénnyel való visszaélés fogalmát, amelynek lényegét abban kellett keresni, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás a versenyszint fenntartásának vagy erősödésének útjába próbál akadályokat gördíteni. Azóta azonban, hogy a Sun Microsystems 1998-ban benyújtotta kérelmét az Európai Bizottsághoz, a verseny nemhogy csökkent volna, hanem élénkült a technológiai piacon, és olyan komoly versenytársak jelentek meg, mint a Linux, a Flash, a Firefox vagy a Google, amelyek piaci jelentőségét ma már senki sem vitatja. A kérdés tehát akként merül fel, hogy szükséges volt-e az Európai Bíróság ezen szigorú döntése annak fényében, hogy a gazdasági élet a papírformától eltérő irányt mutatott.

A választ az ügy precedens jellegében kell keresni. Az Európai Bizottság döntése ugyanis két tőről fakadt. Az első jogsérelmet abban látta megalapozottnak, hogy a Microsoft Windows operációs rendszerébe beépített Media Player program, amely alkalmas hang- és videofelvételek lejátszására, egy olyan árukapcsolás, amellyel megakadályozzák, hogy független vállalkozások hasonló termékeket tudjanak értékesíteni a piacon. Megjegyzendő azonban, hogy a Microsoft nem számított fel külön költséget a beépített Windows Media Playerért, de ez a versenyjogi megítélést nem befolyásolja. Az Európai Bíróság álláspontján az sem változtatott, hogy a társaság időközben változtatott üzleti stratégiáján.

Az ítélet másik ténymegállapítása annak eldöntése volt, hogy jogosult-e a versenytárs az interoperabilitás érdekében hozzájutni a Microsoft üzleti fejlesztési dokumentumaihoz, amelyek know-how-nak, üzleti titoknak, azaz vagyonértékű jognak minősülnek. A kérdés sokkal jelentősebb, mint a konkrét ügyben hozott döntés, mert kihat az ipar valamennyi szellemi tulajdonnal rendelkező szereplőjére. A piac és a versenytársak által igényelt üzleti titkok, terjesztési információk átadása ugyanis felborítja a versenyjog és a szellemi alkotások joga közötti – eddig jól működő – egyensúlyt. A szellemi alkotások jogosultjai ugyanis saját licencpolitikájuknak megfelelően adtak lehetőséget a piac más szereplőinek ahhoz, hogy hozzájuthassanak olyan információkhoz, amelyek alapján az áruikhoz kapcsolódó más terméket tudnak gyártani. Az üzleti partner szabad megválasztásának joga ez idáig nem volt kérdéses a versenypolitikában, hiszen az információval rendelkező vállalkozó üzleti érdekei szerint dönthetett arról, hogy kinek biztosít licencet.

Ez az elv most megdőlni látszik, hiszen az Európai Bizottság – és most az Elsőfokú Európai Bíróság is – úgy értékelte a Microsoft magatartását, hogy megakadályozza a fogyasztói igények kielégítését, valamint sérti a verseny tisztaságát.

Ez a fajta megközelítés azonban egyben azt is jelenti, hogy ha egy versenytárs arra hivatkozik, hogy a licenc megszerzése úgynevezett elengedhetetlen eszköz a további fejlesztéshez, jogosulttá válik megszerezni versenytársának üzleti titkait és információit. Ebből következik, hogy a legfontosabb kérdés most az, vajon meg tudja-e határozni az Európai Bíróság azokat az elveket, amelyek alapján az erőfölényben lévő vállalkozás jogszerűen megtagadhatja valamilyen szellemi alkotása licencének átadását. Ha ennek nem találjuk meg az objektív kritériumait, akkor bizonytalanság keletkezik a szellemi alkotások piacán, és kérdésessé válik a technológia fejlesztésébe fektetett tőke megtérülése.

A jelen eset azonban nem csak a technológiai ipar problémája, mert kihat a gazdasági élet más szereplőire is. Az elengedhetetlen eszköz doktrínájával ugyanis nemcsak a szoftveriparnak kell szembenéznie, hanem hosszú távon a szellemi alkotások fejlesztésében érdekelt minden vállalkozásnak, vagy olyan gyártó cégeknek, amelyek termelését eddig titokban tartott információk és gyártási technológiák védték. A magyar polgári törvénykönyv nevesítetten védi a szellemi alkotásokat és azokat a vagyoni értékű gazdasági, műszaki, tervezési ismereteket, amelyek hasznosítására kizárólagos jogot enged a jogosult részére. A versenyhivatalok a mostani, Microsoft-ügyben hozott döntés alapján adott esetben erőfölénnyel való visszaélésnek minősíthetik, ha egy cég nem kívánja, hogy termékeivel kapcsolatosan versenytársa hozzájusson ehhez a törvény által védett szellemi alkotáshoz.

Az európai közösség versenypolitikája célként azt tűzte ki, hogy a tagországokban biztosítsa a tisztességes versenyt. A közösségi jogszabályok ugyanakkor a szellemi alkotások jogának tiszteletben tartását is mindig szem előtt tartották. A két jogterület nem konkurálhat egymással, és álláspontom szerint nem lehet olyan magasabb rendű cél, amely elvitatná a szellemi alkotások jogosultjának azt a társadalmi közmegegyezésen alapuló és jogszabályokkal biztosított monopóliumát, hogy szabadon rendelkezzen szellemi alkotása felett. Ezt a két elvet kéne tehát összehangolni, és erre lett volna jó példa a Microsoft-ügy is. A mostani döntés azonban, úgy tűnik, nem méri fel azt a veszélyt, amelyet az interoperabilitás megvalósulása érdekében a kényszerlicenccel megteremtett, s aggodalomra ad okot az innovációban és a technológiatranszferben érdekelt vállalkozásoknak.

A „Microsoft-saga” még nem ért véget, és a cég remélhetőleg nem fog beletörődni a bíróság döntésébe. Így lesz még mód arra, hogy a szakma és a jogászok kifejtsék további érveiket.

A szerző ügyvéd, a Magyar Versenyjogi Egyesület elnöke