Bővül az APEH fegyvertára

A pénzügyi kormányzat kommunikációjában évek óta kiemelt szerepet kap ilyentájt, hogy a közteherviselés egyenlőbb lesz, a feketegazdaságot – az illegális foglalkoztatást, a számlázatlan és ezáltal a zsebekben adózatlanul eltűnő pénzeket – pedig egyre hátrébb szorítják. Ami mindenképpen üdvözlendő, hogy a mostani törvénycsomagban felfedezhetők ennek a jelei. Nem csak most indult a folyamat, az államháztartás bevételi kényszere talán soha nem volt ilyen erős, mint tavaly ősz óta, így az állam egyre többet hajlandó elvégezni azon feladatokból, amelyek régen váratnak magukra. De ne legyünk telhetetlenek, ne az okokat vizsgáljuk, hanem az eredményt!

Az adóhatóság folyamatosan egyre nagyobb hatalmat kap, mind többet vélelmezhet, egyre többet becsülhet. A folyamat, amely a megemelt foglalkoztatási járulékalap bevezetésével kezdődött (azaz mindegy, mennyit kap a részben bejelentett munkaerő zsebbe, egy nagyobb rész után legalább a járulékokat meg kell fizetni), az illegális vagy félig legális foglalkoztatás további visszaszorításának irányába tart. Ha a törvényjavaslatot a mostani formájában fogadják el, az adóhatóság már nemcsak bírsággal sújthatja a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását, hanem azt is vélelmezheti, hogy az illető már legalább három hónapja ott dolgozik, így további adó- és járulékfizetési kötelezettséget állapíthat meg. (Balszerencsés az a vállalkozás, amelynél mondjuk a dolgozó be nem jelentett belépése második hetében jön az ellenőrzés.)

Sőt, ha egy következő vizsgálaton szintén kiderül, hogy be nem jelentett alkalmazott tevékenykedik a cégnél, akkor a két ellenőrzés időpontja közötti időszakra vélelmezheti az adóhatóság, hogy a két alkalommal rajtakapott alkalmazottak átlaga folyamatosan ott dolgozott. Tehát ha januárban egy fő, decemberben pedig három segített „feketén” a lángososnak, akkor ezen majdnem 12 hónapra úgy lehet számolni, mintha végig ketten ott dolgoztak volna.

Az APEH kockázatelemzési módszerei ismét előtérbe kerülhetnek, ezúttal a cégalapítással kapcsolatban. Hogy ne legyen annyi fiktív, számlagyárként működő, később behajthatatlan adókötelezettséggel eltűnő vállalkozás, az adóhatóság már a megalapítás utáni kilencven napon belül vizsgálhat cégeket, ha arra utalnak jelek, hogy a tagok, ügyvezetők korábban érintettek voltak adóelkerülési ügyekben (korábbi vállalkozásuk adótartozással szűnt meg, vagy üzletüket az APEH bezárta, tevékenységüket, illetve adószámukat felfüggesztette). Sok múlik persze a kockázatelemzés módszerén, de ígéretes lépés.

A több adóhatósági eljárásról is tapasztalatot szerzett szakmabeliből a javaslat olvastán azért kicsit az ördög is előbújik. (Senki ne higgye, hogy az adótanácsadók többségében nem lakozik egy lelkiismeretes állampolgár, aki támogatja, hogy mindenki a javai, illetve lehetőségei szerint adózzon, se többet, se kevesebbet.) Félő ugyanis – nem csak a mostani változásokat tekintve –, hogy az egyre nagyobb adóhatósági mozgástér, a lehetőség szubjektív döntések meghozatalára arra sarkallja a hatóság ellenőreit, hogy egyre nagyobb bírságot rójanak ki. Főleg, ha csak a bevételi kényszer torzító szemüvegén keresztül nézik a gazdasági tranzakciókat. Ott, ahol a nem mindig hozzáértő és sajnos nem mindig jóindulatú ellenőrök több fegyvert kapnak, ahol a bíróságok adójogi kérdésekben sajnos sokszor nem állnak feladatuk magaslatán, megeshet (már megesik), hogy a tisztességes, de hibát elkövető vagy a gyakran nehezen értelmezhető jogszabályt másként értő cégeken csattan az ostor. Nem lenne jó a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni.

A szerző a KPMG adómenedzsere