Csikorog az állam gépezete

Tavaly a büdzséről és az arra fordított munkáról lesújtó véleménynyel volt az ÁSZ jelentése. Tudom, messze van még a 2008-as költségvetés előzetes értékelése, de az eddig napvilágra került részletek alapján és a tavalyi rossz tapasztalatok fényében mit javasol, mire ügyeljen a kormány?

A zárszámadásról szóló ÁSZ-jelentés tükörkép arról, milyen minőségű, megalapozottságú volt a költségvetési tervezés, illetve a végrehajtás szakmaisága, fegyelme az egyes gazdálkodóknál. A tapasztalat így most is kétirányú. Az egyik: a költségvetési tervezés rendszerének megújítása halaszthatatlan. Az ország pénzügyi biztonságát veszélyezteti, ha az Országgyűléssel olyan költségvetést fogadtatnak el, ahol a kiadási oldal egyes tételeinek valójában nincs fedezete. A konvergenciaprogram megvalósítása érdekében megpróbáltak megfogni tételeket. Az eredetileg tervezetthez képest azonban így is óriási a teljesítésbeli eltérés, s ezen az sem változtat, hogy a költségvetés módosítgatásaival – akár az év utolsó napjaiban – hozzáigazítják a számokat a valósághoz: „tervszerűvé” varázsolják a tervszerűtlent. A tervezés megalapozatlansága és az ebből eredő túlköltések vezettek oda, hogy 2006-ban a finanszírozási tervet év közben ötször módosították. Így a zárszámadás sem adhatja vissza azt a képet, ami az eredetileg jóváhagyott költségvetésből következhetne és ami megkérdőjelezi a költségvetés hitelességét mind a hazai, mind a nemzetközi megítélés szempontjából. A zárszámadás és a kapcsolódó ÁSZ-jelentés az Országgyűlés asztalán fekszik. A Pénzügyminisztériummal a szakmai véleménykülönbségeket menet közben tisztázni tudtuk, s a zárszámadásról egy olyan anyag készült, amely a tervezési munka megújításának szükségességéről, a több évre előre tervezett költségvetési pályáról, a pozitív nettó egyenlegnek a szükségességéről szól. Mielőbb gondoskodni kell egy a költségvetés készítésének folyamatát segítő szakmai szabályozás bevezetéséről, amely visszatartó erejű és szankciókat tartalmaz.

A jövő évi büdzsénél mire számít?

Remélem, a tervezet tartózkodni fog a megalapozatlan ígéretektől és az egymást kizáró kívánságoktól, követelésektől, s érvényre jut az önkorlátozás.

A pénzügyminiszter bivalybőr költségvetési táskája mellé október 16-án délután odarakjuk a magunk szerény, bár szándékunk szerint tömött „hátizsákját”.

Milyen tapasztalataik vannak a költségvetés végrehajtásáról?

A tervezés anomáliái visszahatottak a végrehajtásra. A sokat szidott hivatalnokok – már amennyire hagyták őket – tették a dolgukat. A költségvetés a legkevésbé sem a bürokrácia költségei, fegyelmezetlen gazdálkodása miatt „szállt el”, hanem azért, mert a nagy ellátórendszerek átalakításában tavaly nem volt változás, és a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakításában sem volt érdemi előrelépés. Utóbbi működése is mindjobban „csikorog”. Nagy a kockázata a támogatások szabálytalan igénylésének és felhasználásának. A különböző hivatali átszervezések kapcsán az idén is markáns tapasztalatunk volt, hogy nemcsak a szűken vett szakmapolitikai elképzeléseket kell érvényesíteni, hanem egy intézmény változásait pénzügyileg is összehangoltan kell végrehajtani. Ennek szervezettsége, átgondoltsága inkább romlott. Ezért történt az, hogy a költségvetés kiadási oldala 83 százalékának mintavételes vizsgálata során számos olyan intézményt és minisztériumot találtunk, ahol a megbízhatóságot és hitelességet illetően korlátozó záradékra kényszerültünk, vagy vissza kellett utasítanunk a beszámolót. Az okok így kevésbé az emberi hibákra vagy tudatos mulasztásokra, inkább olyan átszervezésekkel kapcsolatos anomáliákra vezethetők vissza, mint az átgondolatlan elbocsátás, az igazgatási vagy a belső ellenőrzési tevékenység fontosságának lenézése. Szükség van egy úgynevezett státustörvényre, amelyben az intézményi gazdálkodás részleteit szabályozzák.

A hónap slágertémája a költségvetési hivatal felállításának ötlete. Érdemes életre hívni?

Erre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. A költségvetési törvény sok tekintetben hozott anyagból dolgozik: a szaktörvényekbe foglalt, s a nemzetközi előírásokhoz kapcsolódó kötelezettségek determinációja mentén alakul. Tehát nem csak igazmondásról és igényes tervezési technikáról van szó. A determinációk tartalmát, erejét is tudni, minősíteni kell. Messze egyetértek ezért azokkal, akik szerint egy hoszszabb távú, biztonságot adó jövőkép és az állam szerepének újragondolása nélkül aligha jutunk előre. Az ÁSZ közpénzügyi téziseiben foglaltaknak és a Pénzügyminisztérium által ezt követően publikált koncepció törekvéseinek időszerűsége is csak ebben a kontextusban ítélhető meg. A pénzügyi működés biztonságának is több eleme van, beleértve a kontrollelemet is. Szükség van egy olyan hivatal, tanács felállítására vagy ÁSZ szervezeti egység kifejlesztésére, amelynek bizonyos, de az Országgyűlés, a kormány szuverenitását és természetesen felelősségét nem korlátozó, úgynevezett árumegállító – a tervet javításra kötelező, átgondolásra, újraszámolásra viszszaadó – jogosítványai van. Biztató a köztársasági elnök úr kezdeményezésére történt ötpárti politikai konzultáció és a további szakpolitikai egyeztetések azon kiindulása, hogy nem a szervezet, hanem a hatékony szabályok, valamint a kapcsolódó kontrollfunkciók kérdése az elsődleges.

Az ÁSZ az idén is sok önkormányzatot vizsgál. Hogyan gazdálkodnak?

Az önkormányzati rendszer, ha sok nehézséggel, áldozattal is, de működik. Ez az adott körülmények között önmagában is nagy eredmény. Ám nem érvényesül kellően a források összehangolása, és nem megfelelő a beruházások pénzügyi, műszaki előkészítése. Az uniós források felhasználásában sem a rászorultak jutnak előre, hanem akiknek képessége van. Jelentős gond, hogy az önkormányzatok kapcsolatrendszerében nem az együttműködés érvényesül, holott ezzel nagyon sok pénzt lehetne megtakarítani. Tipikus gazdálkodási hiba, hogy nem készülnek gazdálkodási tervek, hiányoznak a hatástanulmányok. Aggasztó, hogy az önkormányzatok egyre több kötvényt bocsátanak ki, s általában növelik az eladósodásukat. Az lenne jó, ha az önkormányzati területen a hitelfelvétel mindig fejlesztéshez kapcsolódna. Ellentmondás: az alulfinanszírozottság sokszor hangoztatott panaszának hitelességét korlátozza, hogy az önkormányzatok nem választják el a saját céljaikra fordított pénzeket az úgynevezett állami feladatok ellátására szolgálóktól. Így ma csak becsülni tudjuk, hogy az önkormányzatok által kötelezően ellátott állami feladatoknak valójában mekkora a fedezete. A falvak és városok egyre nagyobb arányban egészítik ki az iskoláztatás, a kórházfenntartás és még vagy 25 különböző kötelező feladat ellátásának normatív alapon biztosított forrásait.

Mit kell vagy lehet tenni?

A költségvetési újraelosztás, a centralizáció mértéke közismerten túlzott. Elvileg a helyzet szorításának oldása két megközelítésben lehetséges: az önkormányzatoknak nagyobb mozgásteret adni az adóztatásában, ezzel együtt csökkenteni az elosztási rátát, s az ő felelősségükké tenni, mit vállalnak. A másik lehetőség, hogy fenn kell tartani a mai helyzetet, de következetesen meghatározni az állam által vállalt feladatok körét. A köztesség, az ide-oda tologatás, hogy szeretnénk is meg nem is beleszólni, de nem finanszírozni a feladatokat, nem vezet sehová. Így csak megmarad az a feszültség, ami a nagyfokú alkotmányos önállóság és a központi költségvetéstől való jelentős függőség ellentmondásából ered.

Erősödött vagy gyengült az ÁSZ szerepe azt elmúlt öt évben?

A klasszikus számvevőszéki feladatsor a szabályszerűség, célszerűség és eredményesség vizsgálatából áll. Az érintettek a szabályszerűséget, a vulgáris hibajavítást jelentő kezdeményezéseink igen jelentős részét kötelezően megvalósítják. Az intézményrendszer így vagy úgy, de működik. A másik feladat a célokkal való összevetés. Itt már az a jellemző, hogy túlléphetnek a felvetéseinken, mert nem a normákkal való összevetésről van szó. A célrendszer is elmosódott és igen gyakran változik. Ha pedig a célkijelölés inog, mint az utak építése vagy a lakástámogatás területén, akkor nagyon nehéz olyan vizsgálati megállapításokat tenni, amelyek könnyen javítható problémákra mutatnak rá. A hatékonyság, az eredményesség javításának vizsgálati eszközökkel történő segítése pedig lehetetlen, ha nincsenek teljesítménykritériumok. Hiányukban nem lehet választ adni arra, az arra hivatottak a rendelkezésükre álló pénzből a maximumot hozták-e ki vagy sem. Ehhez a „klasszikus” feladatsorhoz járul a nemzetközi követelményeknek megfelelő két újabb elem: a pénzügyi-gazdasági kockázatok elemzése, illetve erre támaszkodva a kormány segítése az államháztartást érintő döntések optimalizálásában. Utóbbi modernizációs követelmények hozták, hogy az ÁSZ tudatosan törekszik az államháztartási működés pénzügyi-biztonsági kockázatainak bemutatására, s az Országgyűlés munkájához kapcsolódva tanácsadó szerepet vállal. A költségvetési-gazdálkodási optimumkeresés legújabb megnyilvánulása az a költségvetési tervezéssel kapcsolatos gondolat is, legyen valamiféle beavatkozásra feljogosított szakmai felügyelete a kormányzati tervezésnek. Mind nyilvánvalóbb ugyanis, hogy egy önkormányzat, a társadalombiztosítás, de akár a központi költségvetés gazdálkodása, anynyiban párhuzamba állítható egy bank működésével, hogy a menedzsment – az önkormányzat – nem hagyományos, saját kockázatára működő gazdasági társaságot irányít, hanem olyat, ahol a „betétesek”, az ügyfelek, vagyis ez esetben a lakosság – az ország – pénzéért, vagyona biztonságáért tartozik felelősséggel. Érdemes erre gondolni azoknak, akik az államszervezet piacosítását, az üzleti szellem korlátlan érvényesítését követelik. Nem a sajátjukat kockáztatják.

1996-ban az ÁPV elnökévé nevezték ki, majd a következő évben ezt a posztot cserélte fel az ÁSZ elnöki tisztére.

A számvevőszékeket tömörítő világszervezet, az INTOSAI elnöke és a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke.

Magánügy. Nős, egy fiúgyermeke van. Egyetemi magántanárként oktat több egyetemen és főiskolán. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét s az Osztrák Köztársaság csillaggal ékített Nagy Arany Érdemrendjét. Szenvedélyei közül az egyik a szivarozás.

1996-ban az ÁPV elnökévé nevezték ki, majd a következő évben ezt a posztot cserélte fel az ÁSZ elnöki tisztére.

A számvevőszékeket tömörítő világszervezet, az INTOSAI elnöke és a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke.

Magánügy. Nős, egy fiúgyermeke van. Egyetemi magántanárként oktat több egyetemen és főiskolán. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét s az Osztrák Köztársaság csillaggal ékített Nagy Arany Érdemrendjét. Szenvedélyei közül az egyik a szivarozás.-->