Egészségügyi mobilitásmentés
Befuccsolt az egészségügy mobilitási programja. Megmentésére ma ülnek össze az illetékesek, a Munkaerő-piaci Alap őrei. Vélhetően nem a föl nem használt 500 millió forint miatt fáj a fejük, inkább azért, mert nem indult meg az országon belüli munkaerőmozgás.
Felerősödött viszont a drága pénzen kiképzett szakorvosok külföldi munkavállalása. A fiatalok több mint fele Nyugat-Európa felé kacsingat. S félő, nem csupán pár hónapos kiruccanásra. A jó fizetéshez és a jól felszerelt kórházakhoz hamar hozzá lehet szokni.
A nyugdíjhoz közel állókat sem csábítja a 3–12 havi fizetésnek megfelelő mobilitási támogatás, abból bizony nem lehet új helyen új egzisztenciát teremteni. Így inkább a passzivitást választják. Akik talán mennének, a pályázatban megszabott távolságkorlát miatt – az új munkahelynek legalább ötven kilométerre kell esnie a régitől – kiesnek a programból. Pedig – ha jól számolt az egészségpolitika – az áprilisi kórházkarcsúsítások miatt közel hétezer kórházi dolgozónak szűnt meg a munkahelye, közöttük ezerötszáz orvosé. Ezzel egy időben a korábbinál több feladatot kapott kórházakban kevés lett a doktor. Így fordulhat elő, hogy rezidensek látják el az ügyeletet, törvénytelenül. A fiatal szakorvosjelöltek ugyanis csak felügyelettel dolgozhatnának.
A program hat hónapos regnálása alatt számos bírálatot, javaslatot kebelezhettek be annak megalkotói. Például a távolságkorlát föloldását, a támogatás adómentességét, a diszkrimináció megszüntetését. Ez utóbbi az egyházi intézményekben dolgozókat sújtotta. Ők, noha az egészségbiztosító által finanszírozott közfeladatot látnak el, valamilyen ok miatt nem pályázhatnak.
Hogy mire jutnak ma a Munkaerő-piaci Alap őrei, nem tudni. Annyi biztos, elegendő muníciót kaptak, hogy az élethez szabják az íróasztal mellett kigondolt programot.
