Nőtt a beruházások kockázata

Csaknem napra pontosan három esztendeje találkoztunk először. Ön akkor foglalta el a Sanofi-Aventis multinacionális gyógyszercsoport magyarországi tagvállalatának vezérigazgatói székét, tele nagy ívű tervekkel, optimizmussal. Mennyire jöttek be az elgondolásai? Hogy érzi magát a reformokkal küszködő, szigorú költségvetési politikát folytató Magyarországon?

Sima polgárként nagyon jól vagyok, de vezérigazgatóként nem ilyen egyszerű a válaszom. Sok minden történt az elmúlt években, de a valódi reformok helyett inkább drasztikus pénzügyi megszorítások zajlanak. Pedig az egészségügyi reform célja az emberek egészségi állapotának, életminőségének a javítása lenne. Úgy vélem, csak optimista hozzáállással lehet ezen változtatni.

Három éve úgy fogalmazott, szeretne jó magyar polgár lenni, kapcsolatokat teremteni, zenekedvelőként valamelyik magyar zenekarban oboázni és persze továbbvinni a nemzetközi hírű Chinoinban az elődök által kiépített vonalat.

A MÁV egyik zenekarában rendszeresen játszom, habár az idén el-elmaradoztak a közös zenélések. A családom is megszerette Budapestet. Jó itt élni. Ami a Sanofi-Aventist illeti, három éve a Magyarországon forgalmazott készítményeinkre kapott tb-támogatás 101 százalékát fizettük vissza valamilyen formában – adó, tb-járulék – az államnak, ma a 110 százalékát. A beruházásainkra tavaly 64 milliárd forintot fordítottunk, ez a belföldi értékesítésünknek az ötöde. Hétszáz fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, ma több mint 2500-an dolgoznak a Sanofi-Aventis hazai vállalatánál. A Borsod megyei Csanyik-völgyben lévő gyáregységünkben 404 embert foglalkoztatunk. Egy olyan régióba telepítettünk üzemet, ahol az országos átlagnál nagyobb a munkanélküliség.

Úgy tűnik, a hazai gyógyszercégek is befogadták, hiszen nemrég a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnökévé választották.

Ez azért is értékes a számomra, mert a cégünk tevékenysége eltér az MGYOSZ-hez tartozó tagvállalatokétól. A generikus készítmények mellett ugyanis mi innovatív termékeket is gyártunk. Remélem, ezt a „másságot” sikerül a hazai gyógyszeripar előnyévé tenni. Megválasztásom talán a bizalom jele, amire büszke lehetek.

Másfél évtizede vásárolta meg az újpesti Chinoin gyógyszergyárat a francia központú Sanofi, Jean-Francois Dehecq elnök kezdeményezésére. Mit gondol, ma is így döntene a vállalatcsoport vezérkara?Nagyon valószínű, hogy igen. A gyógyszeriparban ugyanis – a kutatások időigényessége miatt – minden döntés hosszú távra szól. A Chinoin – csakúgy, mint 16 éve – ma is kiemelkedő érték a vállalatcsoportban. Mindig eredményes kutatási tevékenység folyt a gyárban, most is komoly feladatokat bíz a cégcsoport a magyar leányvállalatra a kutatás-fejlesztés területén, s jelentős beruházásokat végez Magyarországon. Viszont tény, nagyon megváltozott a környezet, egyre keményebb a verseny a gyógyszeriparon belül. Ám amíg Európa országaiban stratégiát dolgoztak ki arra, hogy az EU direktíváival összhangban hogyan kezeljék a gyógyszeriparukat, ez a törődés Magyarországon elmaradt. Magunkra hagyva kell talpon maradnunk, ez pedig igen nehéz, de eddig sikerült.

Ilyen körülmények között milyen eredményekről tud beszámolni egy innováció által determinált cég?

Két hete fogadta be fejlesztésre a Sanofi-Aventis cégcsoport az egyik Magyarországon fölfedezett molekulát, amelyből reményeink szerint hatásos asztma elleni készítmény lesz. E molekula felfedezése jó példája az ipar és az egyetemek együttműködésének. A kutatást ugyanis a Debreceni Egyetemmel végeztük. A nagyon is gyümölcsöző kapcsolatot szeretnénk folytatni, sőt kiterjeszteni a közös munkát a budapesti műszaki egyetemre és a Szegedi Tudományegyetemre is. A Chinoin szürkeállományának magasra értékelését mutatja, hogy a cégcsoport ötven kutatási programban működik együtt velünk. Van egy másik, itt kifejlesztett molekulánk is, ennek most zajlik az engedélyeztetése az európai hatóságoknál, a készítmény a szervezet vízháztartását szabályozza majd. Elismert a magyar leányvállalat a gyógyszerek klinikai fejlesztése terén is. Ezt bizonyítja, hogy a mi egységünk irányítja és felügyeli a társaság horvátországi, romániai és bulgáriai tagvállalatainak ez irányú munkáját. A Chinoin akvizíciója óta egyébként közel 150 milliárd forint értékben ruháztunk be Magyarországon, ami fokozatosan növekvő ütemű volt. A cégcsoport a legkorszerűbb csúcstechnológiákat telepítette ide. Ilyen beruházás történt például a Csanyik-völgyi telephelyünkön. Az ott gyártott trombózis elleni termékünk jelentős hányadát exportáljuk, ez fontos az ország számára is. Említhetném továbbá, hogy a nemzetközi gyógyszerügyi hatóság kiválónak minősítette és engedélyezte a veresegyházi üzemünkben folyó gyártást. Ezek a beruházások a pénzbeni értékük mellett komoly nemzetközi elismertséget is jelentenek Magyarország számára.

Folytatódik a beruházások üteme?

Ebben az évben nem indult nagy fejlesztési projekt a cégnél, az iparágat érintő szigorítások miatt el kellett halasztanunk azt, így várat magára a tervezett létszámbővítés is. A tartós regresszió miatt nőtt a beruházások kockázata. Ez nem jó jel. Magyarországon most nagyon hiányzik a bizalom, nem lehet biztonsággal tervezni, pár évre sem látunk előre. Pedig a gyógyszeripart a hosszú távú tervezés jellemzi. S ami végképp érthetetlen, ösztönzés helyett ellenségeskedéssel kell számolnunk. Ilyen körülmények között tartani kell attól, hogy a befektetők más EU-s országok felé fordulnak.

Mit ért az ellenségeskedés alatt?

Sok körből támadják a gyógyszeripart, mondván, nagy nyereséggel termel. Azt már nemigen nézik meg, hogy a profitot visszaforgatjuk a kutatás-fejlesztésbe, a termelésbe, így növelve az ország gazdaságának erejét. Ez az ellenséges magatartás azonban nem csak engem sokkol, hanem a Sanofi-Aventis cégcsoport első számú vezetőit is. Ez az állapot nem tartható fenn sokáig, mielőbb változtatni kell. Tisztában vagyunk az ország nehéz helyzetével, de új fejezetet kellene nyitni végre a korábban húzóágazatnak mondott gyógyszeripar és az illetékesek kapcsolatában. Nem csupán a gyógyszerárak csökkentéséről és az ipart sújtó elvonásokról kellene beszélni, hanem helyére kellene tenni az innováció ügyét is. Meg kellene határozni a prioritásokat az ország gazdasága számára.

Ha jól vettem ki a szavaiból, a januárban elfogadott gyógyszer-gazdaságossági törvény hatásairól beszélt, ami tetemes pénzelvonást okozott az iparágnak. Megalkotói ezzel kívánnak gátat szabni a felesleges gyógyszerfogyasztásnak, csökkenteni a medicinák termelői árát, s az olcsóbb terápiák alkalmazására bírni orvosokat, betegeket.

A törvény legszembeötlőbb következménye, hogy a gyógyszercégek a tervezett beruházásaikat leállítják, elhalasztják, így a tervezett létszámbővítések is elmaradnak, sőt elbocsátásokra is sor került az iparban. Csökkent az export, romlik a magyar gyógyszeripar versenyképessége. A folyamatos ármérséklések mellett kedvezőtlenül érinti az ipart a törvényben kivetett többletadó, ez 15 milliárd forintot von el az MGYOSZ tagvállalataitól. Úgy tűnik, Magyarország elzárkózik a gyógyszeripari innováció elől.

Ha egyszer szűkös a gyógyszerek támogatására fordítható költségvetés, valahonnan ki kell pótolni.

Minden országban vannak nehézségek, nem csak Magyarországon. De állítom, óriási a különbség a nehézségek kezelését illetően. Itt ellenséges a klíma, a partnerekkel csak akkor kerül sor párbeszédre, ha kierőszakoljuk. Döbbenetesnek tartom, hogy mellőzve az egyeztető tárgyalásokat, sürgősséggel hoznak meg különféle jogszabályokat, intézkedéseket. Pedig az egészségügyben nem lenne szabad így politizálni. Más országokban a nehézségek enyhítésére többéves megállapodásokat köt a kormány a gyógyszercégekkel, olyat, amely mindkét fél számára elfogadható, s végül a betegek látják hasznát. Itt azonban legfeljebb a biztosítóval tárgyalunk az egészségügy hosszú távú stratégiájáról, a kormányzat nem áll szóba velünk. Márpedig az egészségügy egészét – beleértve az ipart és az intézményrendszert, a betegségek megelőzését – együtt kell kezelni a népesség rossz egészségi állapotának megváltoztatása céljából.

Ön szerint mit lehetne tenni a partnerkapcsolat rendbetétele érdekében?

El kellene ismerni, hogy a gyógyszeripar a nemzetgazdaság stratégiai ágazata. Az Európai Tanács szerint az unió motorjává válhat, ezt szögezték le a lisszaboni stratégia néven ismert dokumentumban. Ha Magyarország az elsők között akar lenni, meglévő értékei talaján bátran elindulhat a versenyben. Az MGYOSZ tagvállalatainak forgalma 592 milliárd forint, ennek 70 százaléka export. A k+f-re 36 milliárdot költöttek tavaly, ez a magánszférában folyó kutatások fele. Az évi beruházásaik 60-70 milliárdot kóstálnak, 50 milliárdnyi adót és tb-járulékot fizetnek. Az ágazatban foglalkoztatottak száma pedig megközelíti a 15 ezret, s további 3000 embernek adnak munkát a külföldi, innovatív cégek. Elismerem, a fiskális politikának köszönhető a biztosítási alap jelenlegi szufficitje, ám ettől nem javult a lakosság egészsége. Most már az értékteremtő szakaszba kellene lépni, ahol fejlődik az egészségügy. Valós reformra van szükség, s szeretném, ha az ellenségeskedést ismét felváltaná a bizalom.

Magánügy. Nős, három gyermeke van. Szabadidejében oboán játszik.

Magánügy. Nős, három gyermeke van. Szabadidejében oboán játszik. Cég: Sanofi-aventis A Sanofi-Aventis multinacionális vállalat a világ harmadik legnagyobb gyógyszercége, száz országban százezer dolgozót foglalkoztat. Magyarországi leányvállalata az újpesti Chinoin, amelyet 16 évvel ezelőtt vásárolt meg a párizsi központú társaság.

A hazai cég 2508 embernek ad munkát. Termékpalettájuk széles, forgalmuk teszi ki a magyar gyógyszer-értékesítés 10 százalékát. Trombózis, szív-ér rendszeri, anyagcsere-, daganatos, idegrendszeri, mozgásszervi, onkológiai betegségek kezelésére szolgáló készítményeikkel, fájdalomcsillapítóikkal a hazai és a külföldi piacokon is jelen vannak.

A hazai leányvállalat nettó árbevétele tavaly meghaladta a 185 milliárd forintot. Exportértékesítésük 121,8 milliárdot tett ki, kutatás-fejlesztésre tízmilliárdot fordítottak.-->