Szerény adójavaslat

A szokásoktól eltérően az elkövetkező évre tervezett adóváltozásokat senki sem próbálta az adóreform jelzővel felruházni. Nyíltan vállalható, hogy jelenleg csak technikai kiigazításokra számíthatunk, még ha egyes emberek vagy vállalkozások adóterhelése kismértékben változhat is. Az év végére várható módosítások tehát nem fogják érdemben érinteni a hazai adórendszer versenyképességét, és nem fognak jelentősen hozzájárulni a régió más országaihoz képest kialakult hátrányunk ledolgozásához, nem növelik gazdaságunk növekedési kilátásait, életszínvonalunk javulásának esélyeit.

Így csak drukkolni tudunk a kormányzatnak, hogy a költségvetés kiadási oldalának ésszerűsítése, az egészségügy, oktatás, önkormányzati rendszer, közigazgatási működés hatékonyságának a javítása terén képes legyen olyan határozott lépések megtételére, amelyek az adórendszer 2009-re ígért reformszerű átalakításához megfelelő teret biztosítanak. Ezen rendszerszerű változások tükrében értékelhető majd ugyanis, hogy a jelenleg tervezett technikai kiigazításoknak, az ingatlanadóztatás átalakításának, a kisadók összevonásának, az új áfatörvény megalkotásának lehet-e bármi értelme és hozadéka.

Vitathatatlan emellett, hogy az egyre inkább kiszivárgó jelenlegi adócsomag több pozitívumot tartalmaz, mint negatívumot, hiszen míg a magánszemélyek egy jelentős része az adójóváírás kiszélesítését értékelheti jó hírként, addig a vállalkozások az adminisztráció egyszerűsítésében, a kisadók összevonásában találhatják meg számításukat. Mégis, már csak az elmúlt évek tapasztalata alapján is minden szakértőben motoszkál a gyanú, hogy nem létezhet adócsomag legalább bizonyos adózók terheinek növelése nélkül.

S nem is kell csalódnunk, találhatunk jelentős adóteher-növekedést, méghozzá abban az adózói körben, amelyet a politika mostanában oly gyakran szemel ki magának, talán mert a leegyszerűsített érvek mentén zajló nyilvános vitákban e kör tűnik a legkönnyebb ellenfélnek. Néhány elrejtett jogszabály-módosítási terv következtében ugyanis ismét a bankszektornak kell készülnie arra, hogy a következő évtől további tízmilliárdokkal kell gazdagítania a költségvetést, hiszen nem lesz lehetősége például a rossz hitelköveteléseivel kapcsolatos legjellemzőbb költségeit elszámolni.

Egyre inkább jogos kérdésként merülhet fel azonban, hogy még ha a nyilvánossággal a legkönnyebben ez fogadtatható is el, mennyire ésszerű éppen a bankszektort sújtani újabb adóterhekkel, s elzárni attól, hogy a működése során felmerülő legtipikusabb költségeket érvényesíthesse adókötelezettségeivel szemben. Nem kétséges ugyanis, hogy amíg ezen szektornak módjában áll a növekvő adóterhelést ügyfeleire hárítani, addig meg is fogja tenni, azaz bármiféle adóemelést végső soron a lakosság és a vállalkozások lehetnek kénytelenek viselni. Másrészről az is kevéssé vitatható, hogy gazdaságunk ezen szektora állt helyt leginkább a régiós versenyben, legnagyobb bankjaink lényegesen nagyobb lélekszámú országok szolgáltatóit is tartalmazó toplisták élén állnak. Így aztán hazánkban is ez a szektor az, amely már most is lényegesen nagyobb részt vállal a közteherviselésben, mint bárki más, csupán működésének hatékonysága és sikerei következtében is, amellett, hogy eleve másoknál több adónemben kénytelen adókötelezettségekkel számolni és költségvetési befizetéseket teljesíteni.

A bankszektor túladóztatása és növekedési kilátásainak rontása így nem- csak ezen szektor egyes szereplőinek a sikereit, hanem teherviselési képességüket és az általuk eddig kiszámíthatóan befizetett adóbevételek jövőjét is kockára teheti. Csak remélhető ezért, hogy a kiszivárgott adócsomagból megismert elképzelések még alapos szakmai vita tárgyát képezhetik, és az adóterhelés egyes adóalanyok közti megoszlása nem annak megfelelően alakul, hogy mely adózói kör képes kevésbé megvédeni magát a nyilvánosság előtt.

A szerző a Deloitte elnök-vezérigazgatója