Tanulj, ökör!

Egyre több diák ostromolja az egyetemeket: a fejlett országokban a középiskolát végzettek legalább fele – van, ahol háromnegyede – tanul tovább. A fiataloknak már ma is

20-40 százaléka szerzett legalább egy diplomát, és ez az arány a következő években tovább nő. Számos jel utal arra, hogy telítődnek a felsőfokú pályák, elértéktelenednek a diplomák, miközben a cégek gyakran nem találnak elegendő szakmunkást vagy más alacsonyabb képzettségű dolgozót.

Az OECD oktatási jelentése mindennek dacára komoly érveket szolgáltat azoknak, akik továbbtanulásra és diplomaszerzésre biztatják az iskolapadból kinövő generációkat. Kiderül ugyanis, hogy a diplomások „sorozatgyártása” összességében nem rontotta ennek a rétegnek a munkaerő-piaci helyzetét. Az alacsonyabb képzettségűek körében szinte minden országban magasabb a munkanélküliség, mint az egyetemi végzettségűeknél, és utóbbi csoport az átlagos bérszínvonalat tekintve is őrzi – sőt, egyes országokban növeli – az előnyét.

Úgy látszik tehát, érdemes egyre több pénzt költeni az oktatási rendszerre, ezen belül is kiemelten a felsőoktatásra. Az ördög azonban most is a részletekben van: milyen képzési formákat, szakokat támogasson az állam, mire és milyen mértékben vonjon be magánforrásokat, hogyan nézzen ki az az intézményrendszer, amely ha nem is értelmiségieket, de a gazdaság igényeinek megfelelő, magasan kvalifikált szakembereket gyúr a hallgatók tömegéből.

Egy biztos: ha nincs több pénz, akkor azt sem jól, sem roszszul nem lehet elkölteni. Éppen ezért jó lett volna, ha az oktatási reform kapcsán a magyar kormány nem a korszerűsítésnek vagy spórolásnak egyformán tekinthető átszervezésekre helyezte volna a hangsúlyt, hanem arra, hogy közép- vagy legalább hosszú távon elérjük a fejlett országokban szokásos GDP-arányt.