A jelölési határidő múlt pénteki lejárta után a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsa hamarosan meghallgatja a pénzintézet vezérigazgatói posztjára pályázó két aspiránst, a francia Dominique Strauss-Kahnt és a cseh Josef Tosovskyt. Az egyértelmű befutónak az EU jelöltje, Strauss-Kahn tűnik; Oroszország ellenjelöltjét még a cseh kormány sem támogatja. Tosovsky megnevezésével Moszkva valójában csak azon gyakorlat ellen kívánt tiltakozni, hogy a Világbank elnökét az Egyesült Államok, a valutaalap vezérigazgatóját pedig az EU állítja.
Akármennyi vita volt is azonban az elmúlt hetekben az IMF vezérigazgatói posztja betöltésének a mikéntjéről, a tisztség már régen nem annyira ragyogó, mint volt egykoron. Míg valaha a valutaalap első emberét államfőnek kijáró tisztelettel fogadták a kölcsönre áhítozó kormányok, addig ma Strauss-Kahn inkább csak sok fejfájásra számíthat, még ha ezt évi nettó több mint 460 ezer dolláros fizetéssel kompenzálják is. A 80-as években a latin-amerikai hitelválságok, a 90-es években pedig Mexikó, Oroszország, Brazília és Ázsia valutaválságainak a megoldásában kulcsszerepet játszó IMF-nek mára egyetlen komoly ügyfele maradt: 17,7 milliárd dolláros – 1980 óta a legkisebb – kihelyezett hitelállományának háromnegyede Törökországhoz kapcsolódik.
Az új vezető így aztán először is a pénzintézet új szerepére vonatkozó vitákat örökli majd meg. Nem lesz könnyű dolga azonban a szavazati súlyok reformjával sem. BÁ
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.