Uniós ősz buktatókkal

Tény, hogy az első fél év happy enddel végződött, midőn sokak meglepetésére a német elnökség végére sikerült a leendő reformszerződés valamennyi sarokpontjáról politikai megállapodásra jutni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a mostani „portugál fél év” immár teljesen gondtalan lehet. Ellenkezőleg: legalább három olyan fejleményre van kilátás, amelyek kezelése nagyon is mélyreható kérdéseket felvethetnek.

Az első mindenekelőtt maga a szerződés. A részletekben rejtőző ördög felbukkanását ezúttal sem lehet kizárni. Ismeretes például, hogy a lengyel kormány nem mondott le arról, hogy a jogi szövegezés során „egyértelművé teszi” majd bizonyos követelésének teljesülését a blokkoló kisebbségi képesség érvényesítésében. Varsóban szándékosan szállították le „technikai szintre” a problémafelvetést, azt ugyanis a portugál elnökség az első pillanattól kezdve a lengyelek értésére adta: ha politikai követelésekkel állnak elő a szerződés bármely, már véglegesített pontját illetően, akkor Lisszabon azt automatikusan zárolja és az október EU-csúcs elé utalja vissza.

A dolog hátterében az áll, hogy a lengyel miniszterelnök a júniusi csúcs után úgy vélte: a politikai mandátumba nem került bele, hogy az úgynevezett „ionnaninai” formulával két éven át „blokkolni” lehessen valamilyen döntést – jóllehet állítása szerint ezt a csúcs estéjén lefolytatott telefonos egyeztetés során francia és brit részről „megígérték” nekik. Látva a portugálok merev ellenállását, Anna Fotyga lengyel külügyminiszter utóbb e követelést módosította úgy, hogy immár a mandátum egészét elfogadják – azaz nem tartanak igényt a kétéves blokkolási hatály rögzítésére, nincs tehát többé politikai szintű vita –, ám a szövegezés során „pontosításokat” kezdeményeznek majd. Így mindenekelőtt azt, hogy a jelenleg csupán a szerződést kiegészítő nyilatkozatok egyikébe szánt ionnaninai formulát emeljék át a szerződés főszövegébe, és tegyék egyértelművé, hogy az ebben rögzített módon ugyanazon ügy kapcsán többször is élhessenek.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Varsó is, Prága is nyíltan fontolgatja, esetleg élni kíván majd az alapvető jogok chartája kapcsán kicsikart brit kimaradási lehetőség alkalmazásával, jól látható, akad még gyúanyag a szerződésnek szánt őszi vitákban is.

A szerződés kapcsán a portugálok az októberi lisszaboni EU-csúcson már letisztított, végleges szöveggel akarnak előállni. Ám még ha így lesz is, az újabb sikerélmény csak novemberig lehet elég. Akkor ugyanis megkerülhetetlenül szembe kell nézni Koszovó kérdésével. Midőn az ENSZ BT a nyár elején képtelen volt közös nevezőre jutni a tartomány státusát és jövőjét illetően, sikerült még egy utolsó, hat hónapos türelmi időt kicsikarni az érintettektől. De a koszovói albánok azt is értésre adták, ha akkor sem születik döntés, ők egyoldalúan deklarálni fogják a tartomány függetlenségét. Ami nemcsak a nyugat-balkáni helyzetben teremthet sok mindenre hatással lévő kész helyzetet, hanem például az EU külpolitikájában is. Amennyiben a várható amerikai elismerés fényében drámai módon újra próbára teszi majd az – elismerés vagy el nem ismerés kapcsán – az egységes uniós külpolitika fenntarthatóságát.

És amikor valamiképpen ezen is túl lesz az uniós diplomácia, következik a decemberi EU-csúcs, amikor is az új francia elnöknek eltökélt szándéka felvetni a mindenkit megosztó török EU-tagság kérdését (s vele az „unió határainak” mindig súlyos vitákat kiváltó, érdemben soha meg nem válaszolt problémáját is – gondoljunk csak Ukrajna ügyére).

Azaz a júniusi pillanatnyi sikerélmény nem azt jelentette, hogy lesöpört minden problémát az asztalról. Csupán azt, hogy átadta a helyet másoknak. Lehet rájuk felkészülni.

A szerző a Bruxinfo EU-szakértője