Versenyre ítélt Microsoft
A high-tech iparágra általában jellemző dinamizmus ellenére a megállapított jogsértő magatartások alkalmazása óta az ügyben érintett mindkét szoftvertermék, így a munkahelyi csoportszerverek és a médialejátszók piacán is jelentősen csökkent a verseny intenzitása a Microsoft javára, új versenytársak komoly sikerek nélkül tudtak csak megjelenni. Az ítélet az érdemi versenyt előmozdítva elrendeli a személyi számítógépes operációs rendszerek és munkahelyi csoportszerverek közötti kommunikációt biztosító információk – de nem a forráskódok – közzétételét, lehetővé téve, hogy az iparág más szereplői is megjelenhessenek a Microsoft rendszereivel együttműködni képes termékekkel, másrészről előírja egy médialejátszó nélküli Windows forgalomba hozatalát, utat nyitva ezzel más gyártók termékei elterjedésének.
A versenyjogi gyakorlat számára az európai Microsoft-ügyben született bírósági ítélet legfontosabb hozadéka, hogy mindkét jogsértőnek minősített magatartás (árukapcsolás és szellemi tulajdonjogi védelemben részesített eszközhöz való hozzáféréstől való elzárkózás) tekintetében megerősíti a több mint 10 éve kialakult joggyakorlatot. A döntés – e cikk szerzője szerint – tehát nem alkot újat a korábbi versenyjogi gyakorlathoz képest, még a versenyjogi és a szellemi tulajdonjogi védelem közötti kényes egyensúly tekintetében sem, amely esetben szintén a korábban kialakított elveket alkalmazták a befektetésekkel és innovációval különösen érintett szoftveriparban.
Az árukapcsolás a Hilti és Tetra Pak II európai versenyügyek alapján ebben az ügyben azért versenyjogsértő, mert a Windows-rendszerekhez automatikusan „kapcsolt” saját médialejátszó (WMP) mint önálló termék nem – feltétlenül – konkrét érdemei révén, hanem a Microsoft személyi számítógép operációs rendszerek piacán élvezett 95 százalékos részesedésénél fogva jutott el több mint 200 millió felhasználóhoz. Nem a WMP volt az első és legsikeresebb médialejátszó, de tekintve, hogy a termék eltávolíthatatlan volt az operációs rendszerekről, a fogyasztók leszoktak más lejátszók letöltéséről vagy megvásárlásáról. A Microsoft árukapcsolásának a médialejátszókon túlmutató közvetett hatása pedig abban jelentkezik, hogy a számítógépes tartalmak és kapcsolódó szoftverek kifejlesztői egyre inkább a WMP-re írták tartalmaikat és új szoftvereiket.
Bár az európai versenyjogi bíráskodás elismeri a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok létét, az általuk biztosított oltalmat és befektetésvédelmet, ugyanakkor korábban már több ügyben is világossá tette, hogy e jogok gyakorlása nem teremthet korlátlan mentességet a versenyjog alkalmazása alól. Így egy szellemi oltalom alatt álló termékhez való hozzáférés megtagadása is lehet versenyjogsértő a Magill- és IMS Health-ügyben meghatározott kivételes körülmények esetén, ha a szellemi oltalmat élvező termékei nélkülözhetetlenek valamely más termék vagy szolgáltatás nyújtásához, ha az ehhez való hozzáférés megtagadása kizárja a versenyt a piacon, valamint megakadályozza jövőbeni új termék kifejlesztését, az iparág technikai fejlődését. A bíróság ítéletével megerősíti, hogy ezek a kivételes körülmények a Microsoft vizsgált magatartása esetében fennálltak.
A hozzáférés biztosításának kötelezettségével a Microsoft termékeinek lemásolása nélkül biztosítható a versenytársi innováció lehetősége a szoftveriparban. Az ügy kapcsán felmerült egyik legfontosabb kérdés tehát, hogy egy teljes iparág fejlődéséhez vagy egy adott vállalkozás befektetésének korlátlan védelméhez fűződik-e nagyobb társadalmi érdek, jelen ítélet fényében ez egyértelműen és helyesen az előbbi javára látszik eldőltnek.
A szerző a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálója
