A választások hatása az ukrán gazdaságra

Az oroszbarát politikusként számon tartott Viktor Janukovics miniszterelnök Régiók Pártja a keleti és a déli régiók szavazataival győzött ugyan, de a kormányalakítási megbízást az egymással fogcsikorgatva öszszefogó „nyugatos” erők kapták, élükön a hatalomért mindenre elszánt Julija Timosenkóval. A koalíciós kompromisszum arról tanúskodik, hogy az ukrán politikai elit mégiscsak belefáradt a három éve lankadatlan verbális háborúba, a privatizációs viszszaélésekről, a korrupcióról szóló vádaskodásokba.

Ennek jele, hogy nem sokkal a választások után a Párizsba siető Viktor Juscsenko elnök – talán saját pártja megalázóan gyenge eredménye miatt, talán vendéglátója, Nicolas Sarkozy példáját követve – felszólította a törvényhozásba bejutott pártok vezetőit, hogy az ellenzéket vonják be a végrehajtó hatalom gyakorlásába. Az ötlet, hogy ugyanis valamennyi minisztériumban a Régiók Pártja jelöltje kapjon miniszterhelyettesi tisztséget, az első heves elutasítások ellenére előrevetíti egy alapvetően gazdasági eredményeket hozó kiegyezés lehetőségét Ukrajnában.

Legalábbis elméletileg, hiszen a „narancsos” forradalom győzelme után miniszterelnökké lett Julija Timosenko 2005-ben tett kijelentése – hogy felülvizsgálják az előző korszakban megkötött 3000 privatizációs szerződést – jó időre elriasztotta a befektetőket Ukrajnától. A fenyegetésből persze nem lett semmi, s Juscsenko elnöknek alig kilenc hónap után azért kellett eltávolítania Timosenkót a kormány éléről, mert az ukrán nemzetbiztonság élére került riválisának leleplezései nyomán maga is egy kétes privatizációs ügybe keveredett.

Az ukrán gazdaság a folyamatos politikai káosz, az áprilisban feloszlatott, de az elnöki rendeletnek nem engedelmeskedő törvényhozás „béna kacsa” állapota ellenére meglepően jó eredményeket produkál. Az idei első hat hónapban 8 százalékos GDP-növekedést regisztráltak, és a több lábon álló gazdaságban további fellendülés várható. Elsősorban a szolgáltatási szférában látványos a növekedés, de a nehézipari termékek exportja is mintegy 22 százalékkal gyarapodott. A kijevi tőzsde forgalma az idén megduplázódott, és elérte a 76 milliárd dollárt, a 2004-es forgalom hatszorosát. A fellendülés 12 hónap alatt 60 százalékos növekedést indukált az ingatlanpiacon, mert ahogy egy nagy projekteket megvalósító kijevi építőipari tröszt pénzügyi igazgatója mondta: „Amíg a politikusok marakodnak, nem marad idejük arra, hogy beavatkozzanak az üzleti életbe.”

Ez azért túl optimista helyzetértékelés. A Régiók Pártjának elmaradt kormányalakítási megbízása moszkvai vélemények szerint máris komoly gazdasági következményeket gerjesztett. Az egyébként mérsékelt Nyezaviszimaja Gazeta a „narancsos” erők felülkerekedésének tulajdonítja, hogy a Kreml egyik kegyencének számító üzbég oligarcha, a volt Szovjetunió nyugati határainál létrejött „új demokráciákban” trójai falóként előrenyomuló Aliser Uszmanov Oroszországban működő Metalloimpex holdingjához tartozó Ukrajnai Vasércfeldolgozó Társaságot kizárták egy Krivij Rih-i kombinát nagy értékű bővítési tenderéből. Pedig Uszmanov ukrajnai cége az 50 százalék plusz egy részvény állami tulajdon meghagyásával létrehozott vegyes vállalaton keresztül 400 millió dollárral akart beszállni az üzletbe. Juscsenko elnök azonban – alig két nappal a választás után! – külön rendeletben leállította a Viktor Janukovics leköszönő kormánya által erőteljesen támogatott vegyes vállalat létrehozását.

A Régiók Pártja vezetői – talán mert a hozzájuk igen-igen közel álló ukrajnai Smart Group Uszmanovval egyenlő arányban vett volna részt a zsíros üzletben – hazaárulást emlegetnek. Valentyina Szemenjuk, az ukrán állami vagyonügynökség fanatikus kommunista vezetője pedig a nyilvánosság előtt a konkurens Mittal Steel érdekében kifejtett illegális lobbitevékenységgel vádolta meg az államfőt.

A helyzetre nagyon is jellemző ügynél sokkal súlyosabb az ukrajnai orosz földgázszállítások történetének legújabb drámai fejezete. A „kellemetlen” választási eredmény hírére Moszkva hirtelen felfedezte, hogy Kijev 1,3 milliárd dollárral tartozik a Gazpromnak. Az ukránok azzal érveltek, hogy ha a Kreml – az összes volt szovjet tagköztársaság közül egyedül az Ukrajnával folytatott földgáz-kereskedelemben! – nem alkalmazna közvetítőt, a Svájcban bejegyzett, de 50 százalékban a Gazprom tulajdonában lévő RoszUkrEnergót, akkor fel sem merülnének ilyen követelések. (Tény, hogy a közvetítő cég haszna csak az idén négymilliárd dollárra rúg, és egyik vezetője, Dmitrij Firtas felkerült a többnyire politikailag involvált 23 ukrajnai milliárdos listájára.)

Kijevnek nem maradt mozgástere az el nem ismert tartozás ügyében. Amikor Juscsenko elnök a napokban felvetette a RoszUkrEnergo kiiktatásának és a Gazprommal való közvetlen szerződés megkötésének a gondolatát, Moszkvából azt üzenték, hogy az idén még 160 dolláros földgázár akár 230 dollár is lehet. Márpedig a 2008-as ukrajnai költségvetés változatlan árral számol. Ha drágább lesz a „kék fűtőanyag”, akkor borul az egész büdzsé.

Paradox módon Viktor Janukovics kormányfőnek kellett az orosz fővárosba zarándokolnia a múlt héten, hogy kikönyörögje a 160 dollár változatlanul hagyását. Mire megérkezett a Kremlbe, az addig 1,3 milliárd dolláros ukrán tartozásból kétmilliárd lett.

Mivel a kulisszák mögött az orosz földgáztól függő EU-tagországok is a megegyezést forszírozzák, Janukovicsnak bele kellett mennie az orosz diktátumba: november elsejéig a tartozás felét földgázzal, felét készpénzben törlesztik. A következményeket majd az új kormány szenvedi meg.

A szerző az ELTE tudományos főmunkatársa