Adna-e uniós támogatást a nagyvállalatoknak?

Bajnai Gordon. Önkormányzati és területfejlesztési miniszter. Egyből négy forint. „Természetesen adunk támogatást nagyvállalatoknak is, például hosszú távú értékteremtő beruházások ösztönzésére. Minden ilyen cégnek juttatott 1 forintból átlagosan 4 forint beruházást generálunk. Az Új Magyarország fejlesztési terv keretében az idén eddig 2000 vállalkozás nyert, közülük 80 a nagyvállalat, vagyis a magyar kis- és középvállalkozások jóval nagyobb támogatásban részesülnek. A nyertesek három évre vállalják reálértéken az évi 4 százalékos növekedést, valamint hogy a beruházás megvalósulását követően legalább öt évig működtetik a céget. Ráadásul hatékony munkahelyteremtők, számos hátrányos helyzetű kistérségben kizárólagos munkalehetőséget jelentenek. A beszállítóik pedig zömében magyar kkv-k, akik így biztos, hosszú távú megrendelésekhez juthatnak.”

Császár József. Zalaszentgrót polgármestere. Hátrányból előny. „A századik magyar város és kistérsége számára rendkívül fontos, hogy itt letelepedett egy nagy nemzetközi cég, nevezzük nevén: a Coca-Cola. Sokan replikázhatnak erre, hogy ez egy »hátrányos« szempont, ám számunkra munkahelyet, önkormányzati adóbevételt, környezetbarát gazdaságfejlesztést jelent. Zalaszentgrót komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy idecsábítsa a befektetőket. A Coca-Colának első beruházásakor, 2002-ben adókedvezményt biztosított a város 2008-ig. Jó hír, hogy megalapozott volt ez a bizalom. A cég most újabb két és fél milliárd forintos beruházásra készül, ebből 500 millió forint az elnyert támogatás. Ne áltassuk magunkat: kétmilliárd forintos önerő előteremtése Magyarország számos településén ma még komoly gondot okoz a pályázóknak.”

Fekete István. A Joint Venture Szövetség elnöke. Magasan a mérce. „Ha egyetértés van abban, hogy az EU-forrásokból a legtöbb értéket, eredményt produkálni képes vállalkozásokat érdemes preferálni, akkor nem a vállalat mérete s nem a tőke eredete dönti el, hogy támogatható-e egy befektetés. Az idei pályázati kiírások igen magasra tették a mércét. Nyilván az e feltételeket teljesíteni képes és hajlandó cégek közül is a legígéretesebbek kapnak támogatást. Nincs azon mit csodálkozni, hogy ezek között nagy – külföldi tulajdonú – cégek is találhatók. Nyilván senkit sem szabad kizárni ebből a körből, aki a támogatásért cserébe mérhető, ellenőrizhető, garantált eredményeket vállal. Az országnak minél több beruházásra van szüksége, amikor ekkora a nemzetközi verseny, a kimutatható eredménnyel járó befektetésekről hiba volna lemondani.”

Fodor István. Az Ericsson Magyarország elnöke. Felelős döntés. „Mindenkinek adnék, aki a magyar társadalom hosszú távú fejlődését szolgálja. De ha egy nemzetközi cég olyan fejlesztésekre kap pénzt, amelyeket e nélkül is elvégezne, vagy ha a támogatás eredménye a cég globális eredményét növeli, más a helyzet. Az ilyen cégek nem szokták elhagyni a »core« területeket. Ha egy pályázati forrás megszerzése miatt mégis ez történik, nagy az esély arra, hogy ennek társadalmi hasznossága átmeneti. Természetesen lehetnek értékes kivételek, de nem ismert az önmérsékletet tanúsító cégek aránya. A döntéshozók felelőssége, ha a Magyarország felzárkóztatására szánt uniós forrásokat hirtelen felbukkanó cégeknek ítélik oda. Ilyesmire alig találni példát a régi EU-tagoknál, és lehet, hogy a csehek és a lengyelek sem követik el ezt a hibát.”

Vadász György. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Esélyegyenlőség. „Magyarországon mindennél fontosabb az üzleti környezet – a gazdaságpolitika, az adó- és ösztönző rendszer kiszámíthatóságának – javítása. Annál inkább, mert miközben szemfényvesztő csinnadratta veszi körül, valójában a vállalkozói szektor igen kis része, alig négy és fél százaléka jutott 2001 és 2007 között adókedvezményhez és támogatáshoz. A támogatás nyilvánvalóan extra segítség: csak pontosan meghatározott célok elérésének ösztönzésére, szigorú feltételek mellett érdemes adni. Az üzleti környezet általános javításának mindenre és mindenkire – az uniós források felhasználásának hatékonyságára is – kedvező hatása lenne: esélyegyenlőséget biztosítana végre a gazdaság minden szereplője számára, függetlenül attól, hogy hazai vagy külföldi, kicsi vagy nagy vállalkozásról van szó.”