Az európai uniós támogatás nem ajándék

Egyes szakértők szerint megkérdőjelezhető, hogy érdemes-e őket EU-forrásokból támogatni – írja a Világgazdaságban október 12-én megjelent, EU-forrás a multiknak is című cikk. A kérdés megválaszolása előtt mindenekelőtt célszerű tisztázni, kiknek érdemes támogatást adni. Ha egyetértés van abban, hogy az uniós forrásokból a legtöbb eredményt hozzuk ki a gazdaság számára, akkor a döntés kritériuma, képes-e és akar-e a vállalkozás az előre megszabott magas követelményeknek eleget tenni.

Mit értünk az alatt, hogy képes-e eleget tenni? Az idei szigorú pályázati kiírások esetében ez többek között azt jelentette, hogy a vállalat rendelkezett eredményes kétéves gazdálkodással, rendezettek a munkaügyi kapcsolatai, valamint olyan fejlesztést kívánt végrehajtani, amelyből 10-15 százalékos évi árbevétel-növekményt tud realizálni.

Mit értünk az alatt, hogy akar-e eleget tenni? Az a vállalat, amelyik hajlandó vállalni, hogy a szigorú követelményeknek megfelelően növeli az árbevételét, több éven keresztül fenntartja a beruházását, s ezt átlátható, számon kérhető módon teszi, bizonyítja, hogy eleget akar tenni a feltételeknek.

Miért jó, ha egy befektető bízik abban, hogy fenn tudja tartani a beruházását? Mindenekelőtt azért, mert a befektető biztos abban, a terméke iránt kereslet stabil, ami feltételezi, hogy műszaki színvonala és technológiája is korszerű. Vállalása védi az ott dolgozókat, hogy a fenntartási idő alatt biztos lesz a munkahelyük, védi az önkormányzatot, hogy tartós bevétele keletkezik és nem kell számolnia hirtelen felszökő munkanélküliséggel. Nem utolsósorban pedig a költségvetés ugyancsak számíthat a kalkulálható többletbevételre. Egyes korábbi számításaink azt mutatták, hogy egy forint támogatás öt forint közbevételt eredményezhet.

A befektetésekért az országok között, de még országon belül (sőt a multik esetében cégen belül is!) verseny folyik. Ebben a globális versenyben minden befektetésért meg kell küzdeni. Jóllehet a döntésnél a cégek számos körülményét (pl. infrastruktúra, az emberi erőforrás megléte, a gazdasági környezet minősége) vizsgálják, de amikor közel hasonló körülményeket találnak, a célzott befektetés-támogatás lehetősége fontos tényező lehet. Szomszédaink is felismerték, nem mindegy egy ország számára, hol teremt munkahelyet a befektető, hol fizet adót, vagy ami még lényegesebb, hol fizeti a munkabérek közterheit, hol foglalkoztat beszállítókat és hoz létre másodlagos, harmadlagos munkahelyeket. Minél nagyobb a vállalkozás, annál valószínűbb a kisugárzó hatás az indirekt munkahelyek (pl. új szolgáltatások) létrejöttére.

De nem akarjuk megkerülni a kérdést: ha a forrás véges, adható-e ebből éppen a multiknak?

A válaszunk: igen. Néhány érv:

– A vállalkozások nemzeti vagy más alapon történő diszkriminációja (azaz a „multik” támogatási lehetőségekből való kizárása) nem csupán az EU-jog diszkriminációmentességének az elvét sértené, hanem felvetné az állami támogatás tilalmát. Azaz éppen azt a tiltó szabályt sértené Magyarország, amely alóli mentesség alapján nyílik egyáltalán mód arra, hogy Magyarország támogatásokat nyújtson a kedvezményezett régiókban működő vállalkozásoknak. Ez végső soron az uniós források felhasználását tenné lehetetlenné.

– Több magyarországi vállalat vizsgálja a környező új EU-tagállamokban a befektetési elképzeléseinek megfelelő támogatási lehetőségeket, de ezen logika mentén ezek a vállalatok se kapjanak támogatást Romániában, Szlovákiában vagy Bulgáriában?

– Kifejezetten a kkv-k számára számos pályázati lehetőség jelent és jelenik meg, ami az EU pozitív diszkriminációs megközelítését testesíti meg a cikkben sugallt negatív diszkriminációval szemben.

– A kkv-szektor egy jelentős hányada „multik” beszállítójaként vagy partnereként működik, számukra generál piacot vagy piaci lehetőségeket, azaz „multik” nélkül számos kkv életképessége megkérdőjeleződne.

– A szektorsemlegesség elve alapján azt valljuk, hogy senkit sem szabad kizárni, aki a támogatásért cserébe mérhető, ellenőrizhető, garantált eredményeket produkál. Emellett a verseny érdekében is vigyázni kell arra is, hogy ne részesítsünk előnyben egyetlen vállalati csoportot sem. Ha csak a kkv-szektor lenne támogatott, valamint egyedi kormánydöntés alapján az ún. kiemelt nagybefektetők, akkor támogatási űr keletkezne a kettő között, vagyis az 1–10 millió eurós nagyságrendű beruházások nem kaphatnának támogatást, miközben az országnak éppen sok-sok ilyen „közepes” beruházásra lenne szüksége, lehetőleg egyenletesen szétterítve, az ország minden régiójában.

Az a kör, amely most részesült támogatásban, éppen az utóbbihoz tartozik: a komplex vállalati technológiafejlesztés 2.1.1. C kategóriában mintegy száz „nagy” nyertest hirdettek, köztük találunk nemzetközi vállalatokat is. A kiválasztási mechanizmus biztosítja, hogy a pályázati kiírás szigorú követelményeinek megfelelő cégek, és közülük is a legjobbak, a legígéretesebbek nyerték el a támogatást. A pályázók a támogatást nem ajándékba kapják: a vállalások kapacitásbővítési, termelésnövelési, termék- és technológiafejlesztési, hatékonyságjavítási, munkahely-teremtési és -megtartási célokat szolgálnak. Természetes, hogy ezek között külföldi tulajdonú – de Magyarországon adózó, itt munkahelyet teremtő, tehát a mi felfogásunk szerint magyar – cégek is helyet kaptak.

Ha a befektetésösztönzés átlátható módon és az EU-szabályoknak is megfelelően végezhető, akkor saját érdekeink ellen tennénk, ha nem élnénk vele, lemondanánk az előre kalkulálható és kimutatható eredményekről, és szemlélői lennénk annak, hogy a befektetők – akik szintén saját érdekeik mentén kell, hogy cselekedjenek – józan számítások alapján más országokba terelnék beruházásaikat.

A szerző a Joint Venture Szövetség ügyvezető igazgatója