DT-remények Szlovéniában

A tavaly októberi első kör óta immár csak 62,53 százalékban tulajdonos szlovén állam ezúttal 49,13 százalékot kínált fel, mivel a fennmaradó 13,4 százalék a KAD és SOD nevű két állami alap 11,6 százalékával éppen 25 százalék plusz egy szavazatot ad ki. Ez pedig elég a 75 százalékos többséget igénylő stratégiai döntések elgáncsolásához, ha azokkal valamilyen okból a politikusok nem tudnának azonosulni. Ilyesmi különösen akkor fordulhat elő, ha az egykori állami monopólium utódcégénél elkezdődik az intenzív racionalizálás, amitől a blokkoló kisebbség közkézben tartását kiharcoló szakszervezetek már előre félnek.

A hírrel kapcsolatban fontolóra vehetjük ugyan a Magyar Telekom és a szlovén cég közti szinergiákat s a meghirdetett magyar felvásárlási stratégiába való jó illeszkedést, de alighanem jobban megérthetjük az összképet, ha egy lépéssel hátrábbról szemléljük az eseményeket. A pályázati indulásról szóló döntést ugyanis aligha Budapesten hozták meg, hiszen az egykori Matáv 59,21 százaléka a német Deutsche Telekom (DT) tulajdona.

Innen nézve mindjárt érdekes lehet, hogy szintén a pályázók közt van az ugyancsak a DT csoporthoz tartozó horvát Hrvatski Telekom is. Elemzők szerint a német központ inkább horvát érdekeltségén keresztül tulajdonolná a szlovén társaságot, ám abban a horvát állam kisebbségi tulajdonrésszel rendelkezik. Márpedig a két ország közti hagyományos versengés miatt könnyen lehet, hogy a szlovén döntéshozók „kifúrják” a kéretlen érdeklődőt, ekkor pedig a magyar DT-leány kerülhet előtérbe.

A DT ugyanis igencsak szeretné megszerezni a felkínált csomagot, még ha az csupán kisebbségi is. Az 50 százalék alatti nagyság valójában inkább előny, mint hátrány: a licitnél emiatt nem kell a többségi jogosítványokhoz kapcsolódó prémiumot megfizetni, miközben a korábbi magánosítási fordulóban eladott és a szlovén tőzsdére bevezetett részvényekből az új befektető könnyedén „kipótolhatja” a mostani pályázaton megszerzett csomagot többségivé. Ilyen értelemben a szerencsétlenül elaprózott magánosítási lépcsők akár komoly pénzügyi öngólt is jelenthetnek a szlovén államnak, hiszen a többségi jogokért járó felárat valószínűleg döntően mások tehetik majd zsebre.

Az ügylet jelentőségét a DT számára stratégiájának nemrég kijelölt új súlypontja adja: az erőteljes költségcsökkentés helyett immár a komoly növekedést ígérő akvizícióktól várják, hogy a nyakig eladósodott csoport pénzügyi helyzete stabilizálódjon. Így miközben itthon és Németországban drasztikus leépítéseket jelentettek be, a növekedését máris döntően külföldi, jórészt egyesült államokbeli érdekeltségeinek köszönő cég sorra kezdi felvásárolni a szépreményű kisebb európai cégeket. Legutóbb, október elején a France Télécom holland leányát, az Orange Niederlandet vették meg 1,3 milliárd euróért, miközben csak szinergikus hatások révén 1 milliárdos hasznot várnak az üzlettől. Pár héttel korábban az amerikai SunCom Wireless Holdings mobilszolgáltató részvényeit vásárolták fel 1,6 milliárd dollárért. Mivel a mai tőzsdei árfolyam a Telekom Slovenije egészének tulajdonjogát mintegy 3,2 milliárd euróra értékeli, a 49 százalékos csomagot érintő üzlet volumene nagyjából ez utóbbiakhoz hasonló.

A bevételeinek felét már ma is az anyaországán kívül megkereső DT koránt sincs egyedül stratégiájával: a spanyol Telefónica is így erősödött meg latin-amerikai kapcsolatai révén, míg az osztrák piacvezető Telekom Austria október elején a második legnagyobb fehérorosz mobilszolgáltatót, az MDC-t csatolta többek között bolgár, horvát, szlovén és szerb érdekeltségeihez. Ilyen versenyben nem csoda, hogy a második negyedéves számok alapján egyedül a német vezetékes telefonok piacán 500 millió eurós bevételt elveszítő, növekedési kényszerben lévő DT számára az első fél évben 377,3 millió eurós forgalmat elérő szlovén cég felének megszerzése kiemelt prioritás.

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa