Ki fog itt dolgozni? Ijesztő kép Magyarországról

Ijesztő képet fest Magyarországról és a többi kelet-európai gazdaságról a Lisszaboni Tanács. A brüsszeli székhelyű kutatóintézet azt prognosztizálja, hogy térségünk talán sohasem zárkózik fel Európa olyannyira irigyelt nyugati feléhez, mert hiányzik ehhez a megfelelő humántőkéje. És ami talán még rosszabb: régiós összehasonlításban is a legesélytelenebb államok közé sorolják hazánkat.

Az eredmény még akkor is mellbevágó, ha az okok tulajdonképpen mind jó ideje ismertek: kevés gyermek születik, a lakosság elöregszik, sok tehetséges fiatal elhagyja az országot, az elveszett generáció – ahogy a tanulmány nevezi a 45 év felettieket – nem rendelkezik versenyképes tudással, és túl sokan vonulnak ki a munkaerőpiacról jóval a nyugdíjkorhatár elérése előtt. Mindezek orvoslására aktív állami beavatkozást sürgetnek a kutatók az oktatás, az innovatív, tudásalapú gazdaság fejlesztésére, az internet elterjesztésére, a felnőttképzés javítására, a munkában maradás ösztönzésére.

Az igazán elszomorító az, hogy miközben a kórismék és a terápiák szinte minden szakmai fórumon elhangoznak, már-már unalomig ismételve, aközben csak nagyon nehezen áll össze egy koherens stratégia a probléma kezelésére. Vannak részeredmények részterületeken, például a kormány épp most döntött a korhatár előtti nyugdíjba vonulás további szigorításáról, de naivitás lenne azt várni, hogy önmagában ez megoldja a gondokat. Ráadásul nehéz akkor munkahelyeket teremteni, amikor a gazdaság – az elmúlt évek felelőtlen politikája miatt – még jó ideig Európa és a régió szégyenpadján ücsörög.

Az öncélú siránkozás helyett ideje lenne végre komolyan venni a figyelmeztetéseket. Az egymásra mutogatás, a felelősség áttolása helyett kezdődjék el az érdemi munka. Különben az egész ország nyugdíjazhatja magát. Csak épp senki nem fogja eltartani.