Közel a tűzhöz

A pénz olyan nyelven beszél, amelyet mindenütt megértenek. Talán épp emiatt nyilatkozta a német Ifo gazdaságkutató intézet igazgatója, hogy nem kellene nyilvánosságra hozni a menedzseri juttatásokat, mert olyan mértékű irigységet szülnek, amelynek már gazdaságpolitikai hatása is van. Bár itthon nem publikusak a felső vezetői fizetések, a jövedelemfelmérések adatai és az időnként kiszivárgó egyéni fizetések Magyarországon is nagy port kavarnak.

Az éves teljes készpénzjövedelmeket sok minden befolyásolja. Az ágazaton/cégméreten/régión túlmenően a vállalati és az egyéni teljesítmény, a felelősségi, döntési jogkör is. Ám a „nagyban utazó”, például a tőzsdei cégek esetében, ott, ahol a felső vezetői kört illik és kell is részvényopciókkal motiválni, már más a helyzet.

A Világgazdaság olvasóinak bizonyára rémlik Wolfgang Ruttenstorfer, az OMV osztrák olaj- és gázipari vállalat vezérigazgatójának az esete; ő 1,5 millió euró (mintegy 377 millió forint) értékű opciócsomagot váltott készpénzre pár héttel azelőtt, hogy a vállalat nyilvánosságra hozta volna a Molra vonatkozó ajánlatát. Lejárt az opció, vagy sokkal inkább a következő hetek várható történései miatt (az ajánlattétel napján 5,6 százalékkal apadt az osztrák cég részvényára) döntött a tranzakció mellett az OMV-vezér? A kérdés költői marad.

A legmagasabb vezetői posztok kompenzációs csomagjánál tehát már nem csak az objektív mérőszámok a befolyásoló tényezők. Sokkal inkább a rendelkezésre álló információk. Az információ pedig hatalom. Pénzt ér. A német gazdaságkutató intézet igazgatója vélhetően szintén úgy gondolja, ezek a pénzek már nem a versenyszféra vállalatainak a fizetései. Ezek üzletek. Ügyes vagy ügyeskedő magánbizniszek. Nyilvánosságra kerülésük esetén el lehet ítélni őket, lehet irigykedni miattuk, szükség esetén vizsgálni kell az etikusságukat, ám tudomásul kell venni: aki közelebb ül a tűzhöz, az jobban melegszik.