Olajos sakktábla
Továbbra is távol van a Mol Zrt. bekebelezésétől az OMV, jóllehet elvileg vagy inkább matematikailag akár sikerülhetne neki az akció, ha nem is a klasszikus módon. Igaz, az a megoldás, ami még nyitva áll, az eddiginél is több kormányközi feszültséget szülne. Pedig az OMV igyekezete eredetileg csupán egy klasszikus tőkepiaci manővernek indult, a Mol klasszikus védekező taktikái – leszámítva az állami beavatkozást – ugyancsak piackonformak, az ügy mégis már a két ország viszonyának megromlásánál, a miniszterek egymásnak való üzengetésénél tart.
A két regionális nagyvállalat párharcában a legújabb fejlemény már nem a részvényvásárlás, hanem a részvényesek meggyőzése, saját pártjukra állítása. Már csupán ezen a módon adhat mattot a Mol vezetésének és ezzel közvetve a magyar kormánynak az osztrák olajvállalat. Az OMV-nek tehát ez az utolsó esélye – hiába ágálnak egyes részvényesek a lex Mol ellen –, a „magyar” olajcég saját manővereivel eddig képes volt elhárítani a „bajt”, nem volt szüksége külön törvényi védelemre sem.
Bár nem lenne egyszerű, sőt csaknem kilátástalan a részvényesek nagyobb részének meggyőzése, a jelek szerint azonban az OMV még mindig nem adta fel. Ha az OMV össze is hívat egy rendkívüli közgyűlést, akkor a Mol által közvetve ellenőrzött mintegy 40 százalékos pakettal találkozik szembe, miközben a Mol alapszabálya úgy rendelkezik, hogy a közgyűlés akkor határozatképes ha „a szavazásra jogosító részvények által megtestesített szavazatok több mint a felét képviselő részvényes jelen van”. No, ez az, ami a Mol esetében könnyűvé teszi a dolgot, míg az OMV-nek részvényesek garmadáját kellene hadrendbe állítani s biztosítania együtt szavazásukat.
Ha az OMV-nek mégis sikerülne többségbe jutni, akkor egyszerű többséggel leválthatja a Mol igazgatóságának három tagját. Többet nem, mert a Mol alapszabályának nyári módosítása ezt az igen „előrelátó” passzust építette be a dokumentumba. Ezt követően újabb tagok leváltására csak hat hónapos várakozási idő múltán nyílik lehetőség. Ez a hat hónap pedig sok mindenre elég lehet, hiszen ekkor még kisebbségben lesznek az OMV által delegált it-tagok a most éppen a maximális létszámú, 11 tagú igazgatóságban.
Ha már lúd, legyen kövér, hiszen a közgyűlésen nemcsak három emberét ültethetné fontos pozícióba az OMV, hanem dönthetnének például a két hazai olajfinomító feletti ellenőrzés átengedéséről is vagy a cég kezében lévő saját részvények eladásáról. Még a felvetés is rémisztő lehet a Molnak, hiszen a cég helyzetét nehezítené, ha a papírok OMV-párti befektetők kezébe jutnának. Igaz, a Mol most feltankolt, hirtelenében szindikáltatott egy 2,1 milliárd eurós hitelkeret, ami részvényvásárlásra is igen alkalmas, s a menedzsment ebből megint csak növelheti ellenőrzését. Ezt a hitelt egyébként sikerült igen drágán felvennie a cégnek.
Persze az igazi befolyáshoz kell még egy lépés. Ha egy hat hónappal későbbi közgyűlésen az OMV-nek sikerülne többséget szereznie a Mol igazgatóságában – bár ehhez ismét rá lenne szorulva a részvényesek támogatására –, akkor nyert ügye lenne. Ezt követően az ügyvezetést lecserélhetné, miközben a saját részvények vásárlási ügyeit is a kezébe vehetné, s ami a fő, a Mol napi üzleti tevékenységének irányítását. Ehhez pedig nem is feltétlen kell nagytulajdonosnak lennie. Ezzel tehát máris mattot adhatna az OMV, hiszen hiába is van a magyar állam kezében egy B sorozatú, valójában kvázi aranyrészvény, legfeljebb olyan döntések nem születnek a közgyűlésben, amihez a magyar kormány hozzájárulása is kell. Ráadásul Brüsszelben – tegnapi hírek szerint – éppen azon morfondíroznak, hogy a lex Molt (és a vagyontörvényt) megtámadják, s hallani a bújtatott aranyrészvényekről is kritikát. Így a mostani helyzet elvileg az OMV malmára hajtja a vizet, kérdés, mit tud kezdeni a lehetőséggel.
A szerző a Világgazdaság munkatársa
