Piacnyitási rövidzárlat

A nagyfogyasztók azt mondják, álságos arról beszélni, hogy a néhány éve részlegesen megnyílt villamosenergia-piac 2008-ban teljesen liberalizált lesz, amikor a felhasználók mozgástere szűkül, az ország egyedüli nagykereskedőjének pozíciója pedig megerősödik. A mozgásteret főként az szűkíti be, hogy a hazai szabályozás „kiengedi” az országból az áramot, holott arra itt is lenne kereslet. Persze nem olyan magas áron, ahogyan az hozzáférhető.

Csak hát így működik a piac – mondják a döntéshozók. Az viszi a portékát, aki a legtöbbet fizeti érte. Amikor valamiből túlkínálat van, akkor olcsón lehet hozzájutni. Most épp ennek a fordítottja van. Nem jöhet mindenkinek össze. Később helyreáll az egyensúly.

A panaszosok szerint azonban nemcsak a piaci törvényszerűségek miatt drága az áram, hanem a rossz szabályozás miatt is. Más uniós országokban már korlátot szabtak az áramexportnak, mert látták a döntéshozók, hogy veszélybe került a felhasználók tevékenységének gazdaságossága. Máshol nem időzítik úgy a villamosenergia-külkereskedelmi és az erőművi kapacitásaukciókat, és nem határozzák meg olyan szinten a határkeresztező kapacitások használatának díját, hogy elvágják az áramtermelőket a kiviteli lehetőségektől, a felhasználókat az importtól. Mindez azt szolgálja, mondják, hogy a belpiacot továbbra is az MVM ellenőrizze. Biztosan majd kénye-kedve szerinti áron veri dobra maradék kapacitásait október 25-én is.

Az MVM hiába állítja, hogy mozgásterét behatárolják az általa szigorúan betartott előírások, s hogy nincs ráhatása azokra a piaci folyamatokra, amelyeket felrónak neki. Senki nem hallgat rá. De miért is hallgatna, amikor Magyarországon csak elképesztő áron lehet villamos energiát kapni? Mint az egyik cégvezető a minap rámutatott, végül éppen az áramtörvény által védett kategóriába sorolt csoportnak, a lakosságnak kell elviselnie a következményeket, azaz munkahelye esetleges megszűnését. Ennek persze van némi zsarolásíze, ám az is elgondolkodtató, hogy még a Dunaferr képviselője is ott volt a GKM-ben piacvédelemért járó csoportban. Ez azért érdekes, mert a vasmű a hazai átlagnál olcsóbban jut ukrán áramhoz, anyacége révén tevékenysége leginkább energiaigényes részét Ukrajnában végezteti, és közben saját erőművet is épít. Vagyis amennyire tudta, bebástyázta magát az áramdrágulás ellen. De nem tudta eléggé.

Miért drága az áram? Csak félig fogadhatjuk el a régiós árszintre való hivatkozást. Tőlünk délre fekvő egyes országokkal ellentétben ugyanis nálunk nincs áramhiány. A hazai kínálatnak tehát lefelé kellene nyomnia a régiós átlagot is.

Van más is. Egyre-másra arról hallani, hogy saját erőműveink és áramkereskedőink is szépen megkérik az áram árát. Persze ez is a piac. Most a kereskedőknek kedvez. Bár hangsúlyozzák, hogy nem az árszintben, hanem az árrésben érdekeltek, de azért a százalékban megadott árrés abszolút értékben mégiscsak többre jön ki a magasabb árak mellett.

Egyébként az egész térség elszúrta. Rácsodálkozunk az EU által előírt erőműbezárásokra, amelyek az áramhiányt okozzák egyes országokban. Jól kifundálták ezt Brüsszelben. Éppen akkor nyittatják meg az árampiacot, amikor drága az energia. Pedig inkább az lehet a baj, hogy ezalatt a térségben nem fundáltak ki semmit. Megvárták szépen az áramhiányt. Erre azt szokták mondani, hogy ilyen-olyan, de többnyire nagyon fontos okokból a beruházók kivártak az erőmű-beruházásokkal, nem akartak kockáztatni.

Pár éven belül biztosan javul a helyzet a térségben, az erőművek építése sok helyen már tart. A kereskedők egymás alá kínálva keresik majd a ma még a drága áramra panaszkodó felhasználók kegyeit. Legalábbis azokét, amelyek túlélik a mostani magas árakat.

A szerző a Világgazdaság munkatársa