Transzferárszabályok és az OECD-irányelvek

A Pénzügyminisztérium rendelete 2003. szeptember 1-jétől lépett hatályba arról, hogy milyen dokumentációs követelményeket kell teljesíteni a kapcsolt vállalkozásoknak akkor, ha egymás között ügyleteket bonyolítanak le. Mindenki ettől az időponttól veszi komolyabban a transzferárszabályokat, pedig ezek már 1992-től megtalálhatók a társaságiadó-törvényben. Azóta rendszeressé vált, hogy az adóhatósági ellenőrzések során a dokumentáció meglétét is vizsgálják, sőt egyre inkább előtérbe kerülnek a tartalmi kérdések, és egyes vitás ügyek már bíróság előtt vannak. Egyvalamiben jelentős a bizonytalanság: mennyiben kell figyelembe venni e kérdésekben az OECD transzferárral kapcsolatos irányelveit.

Ha végignézzük a transzferárakra vonatkozó magyar szabályokat, akkor egyet biztosan állíthatunk: azok nem adnak részletes útmutatást a transzferárazás gyakorlati problémáival kapcsolatban. A kérdés az, hogy ha nincs ilyen útmutató, akkor hogyan tudnak az adóalanyok olyan szokásos piaci áron alapuló transzferárakat képezni, amelyek a törvényi feltételeknek megfelelnek, valamint hogyan lehetnek biztosak abban, hogy az adóellenőrzés során az adóhatóság elfogadja az árképzést, és nem fog sajátos értelmezést alkalmazni. Azaz megvan-e a magyar szabályozásban az a jogbiztonság, amely egy jogkövető magatartás esetében védi az adóalanyt.

A gyakorlati válasz az, hogy az OECD transzferárirányelvei nélkül a magyar szabályozásban semmi olyan nem található, amely részletes útmutatást ad a szabályok alkalmazására, és megteremti a jogkövető magatartás fogód-zóit. Ezek azonban nem is szükségesek, hiszen az irányelvek tartalmaznak ilyen útmutatásokat.

Találkoztunk olyan adóhatósági állásponttal, hogy az OECD irányelvei nem képeznek jogszabályt, bár figyelembe kell azokat venni. Egyes esetekben az is megfogalmazódott a hatóság részéről, hogy ezek nem kötelezők, miután nem bírnak törvényi erővel. Más adóhatósági vizsgálatok során a tapasztalat ennek pont az ellenkezője: az adóhatóság az irányelveket szem előtt tartva vizsgálja az alkalmazott módszer elfogadhatóságát, a szokásos piaci ár bemutatásakor pedig lépésről lépésre ellenőrzi a keresési stratégia helyességét, a tartományok meghatározásának érveit, azok indokoltságát. Akkor az irányelveket figyelembe kell venni, vagy sem?

Az Alkotmány értelmében a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának a biztosítása minden „vállalt” nemzetközi kötelezettségre vonatkozik, az általánosan elismert szabályokra is. A nemzetközi szerződések mint kötelmi jogi aktusok pedig ezáltal tekintendők a jogszabályi hierarchia, tehát a magyar jog részének.

Az Alkotmánybíróság többször kifejtette: nincs semmilyen alkotmányos alapja annak, hogy a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályt az alkotmányossági vizsgálat szempontjából másként kezelje, mint bármely más jogszabályt. Magából az Alkotmányból következik, hogy az utólagos normakontroll minden jogszabályra kiterjed. Ebből pedig az, hogy a nemzetközi egyezménynek is jogszabályi ereje van, beleintegrálódik a nemzeti jogszabályi hierarchiába.

A nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazást a nemzetközi szerződést kihirdető jogi aktus tartalmazza. A nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályban a szerződés szövege és – ahogyan azt az OECD-tagságunkat kihirdető jogszabály is jól tükrözi – az ahhoz fűzött fenntartások, kifogások és nyilatkozatok is megjelennek.

A tagsággal kapcsolatos kötelezettségvállalást kihirdető törvény a következőket fogalmazza meg: „A Magyar Köztársaság (a továbbiakban: Magyarország) a Konvencióhoz való csatlakozásról szóló okmány letétbe helyezésével vállalja a Szervezetben való tagsággal járó kötelezettségeket […], és csatlakozik a Szervezet azon okmányaihoz, amelyek e letétbe helyezés időpontjában hatályban vannak, kivéve, ha mást irányoz elő a jelen Nyilatkozat, a mellékleteit is beleértve.” A csatlakozási dokumentumban tett nyilatkozatok az OECD-modellegyezmény 9. cikke, valamint a transzferárirányelvek vonatkozásában véleményeltérést, kizárást nem tartalmaznak, így sor került azok jogszabályi szintre emelésére.

Mindezekből az következik, hogy részben az OECD-tagságunkból eredő kötelezettségek, részben a kettős adóztatási egyezményeink, de legfőképpen a nemzetközi jognak a magyar jogba való beépülése révén az irányelvek a magyar jog részét képezik, azokat mind a magyar adóalanyoknak, mind a magyar adóhatóságnak alkalmazniuk kell.

Transzferárkérdésben nincs tudomásunk bírósági gyakorlatról, hiszen a szabályozás meglehetősen új. A transzferárra vonatkozó adóhatósági határozatoknak azonban nem csak a magyar bíróságon kell megmérettetniük, hiszen ezekből nemzetközi viták keletkezhetnek, részben a kettős adóztatási egyezmények erejénél fogva, részben az arbitrációs egyezményből fakadó eljárási kötelezettségek miatt. Ezen viták közös értelmezési alapjai pedig a transzferárirányelvek, azaz ezek nélkül a viták nem folytathatók le.

Az irányelvek függelékében, az ajánlások között szerepel az a tanácsi ajánlás, hogy a tagországok adóhatóságai szorgalmazzák, hogy az adóalanyok kövessék az irányelveket, és ebből a célból tegyék nyilvánossá a transzferárirányelveket, és – szükség esetén – fordíttassák le nemzeti nyelvükre. Az irányelvek hivatalos magyar fordítása 2005-ben jelent meg a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának jóvoltából.

Borsy János az Almási és Borsy Ügyvédi Iroda ügyvédje

Szmicsek Sándor a Mazars Metrum Kft. adópartnere