Manapság ugyanis az a helyzet, hogy a gyárak – a tulajdonukban lévő márkaképviseleteken keresztül – komoly beruházásokra ösztönzik (kényszerítik) a vállalkozókat. A cél érthető: a márka minden egyes szalonja hasonlítson egymásra, ezzel is erősítve a márkaidentitást. Egy kereskedés – bemutatóterem és szerviz – sehol sem indítható el 200-400 millió forintnál kevesebből, és a közelmúltban ment már csődbe nagynevű, nagy múltú cég, mert nem tudta törleszteni a hiteleket.
Az autókereskedőket az ág is húzza. Nem elég a gyengülő vásárlóerő, a szűkülő piac, a gyárak továbbra is elvárják a beruházásokat, például, hogy a vállalkozók nyissanak újabb értékesítési pontokat, azt gondolva, akkor több autót fog vásárolni a lakosság. A torta azonban ettől még nem lesz nagyobb, sőt, az egyre kisebbet kellene többfelé szeletelni.
Az Európai Gépjármű-kereskedők és Szervizek Tanácsa attól tart, hogy ha – az uniós alapelvekben rögzítettek szerint – teljes lesz a piac liberalizációja, az eddigi és a most folyó beruházások sosem térülnek meg. Az autóipari lobbi azonban erős, és az iparág most komoly gondban van. Szerte Európában kapacitásfelesleggel küzdenek a tradicionális márkák, és jövedelemtermelő képességük csupán 1,5-2 százalék. Pedig az Euro 5-ös károsanyag-kibocsátási szabvány teljesítése és a biztonságos karosszériák fejlesztése-gyártása egyre többe kerül. Ebből a helyzetből nyilván nem a magyar piac jelenti a kiutat az iparág számára, a magyar kereskedők azonban attól tartanak, hogy számukra egyáltalán nem lesz kiút 2010 után.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.