Csodára várva
A kereskedelmi ingatlanokra is rossz idők járnak, a lakosság vásárlási kedve mélyponton van. Amióta a beruházások elkezdtek csökkenni, a termelési célú építmények sem jelentenek az építőiparnak húzóerőt.
Az építési szerződések állománya is rossz jövőt sejtet.
A továbbra is szigorú költségvetési politika mellett az állami megrendelések megugrása nem várható a közeljövőben.
A gazdasági szféra növekedése is korlátok közé szorított: a lakossági kereslet stagnál, a hitellehetőségek szűkülnek, egyedül a multinacionális vállalatok tudják függetleníteni magukat a kedvezőtlen hazai folyamatoktól.
A fővárosi és környéki építések még nagyjából szinten maradtak, de a vidék zuhanása szembeötlő. Jelenleg nehéz megmondani, mi tudná kisegíteni az ágazatot a szorult helyzetből. Úgy látszik, hogy az utóbbi évek nagy infrastrukturális fejlesztései nem pezsdítették fel a beruházókat. Hiába épült meg több autópálya a legnagyobb városokig, a Hankookot kivéve nem jelentek meg igazi nagy befektetők, nem épültek zöldmezős beruházások. Úgy néz ki, hogy az építőipar válsága inkább mélyül, semhogy konszolidálódna a helyzet. Az ágazat kisebb szereplőit megfojtják a körbetartozások és a magas közterhek, de már a nagyobb vállalkozásokat is kezdi elérni a csődhullám. Az ágazatnak egyre inkább csodára lesz szüksége a talpra álláshoz.
