Csodára várva

A most folyó látványos építkezések, mint az M0-s híd, az új autópálya-szakaszok és a magánberuházások nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy az ágazat ne mutasson hatalmas visszaesést. A tegnap megjelent megrázó építőipari adat mögött már nem csak az állami megrendelések elapadása áll; az ágazat szinte minden fronton bukott. Az ingatlanpiaci fellendülés ellenére a lakásépítések panganak, az ingatlanadó körüli bizonytalanság sem segítette a piacot.

A kereskedelmi ingatlanokra is rossz idők járnak, a lakosság vásárlási kedve mélyponton van. Amióta a beruházások elkezdtek csökkenni, a termelési célú építmények sem jelentenek az építőiparnak húzóerőt.

Az építési szerződések állománya is rossz jövőt sejtet.

A továbbra is szigorú költségvetési politika mellett az állami megrendelések megugrása nem várható a közeljövőben.

A gazdasági szféra növekedése is korlátok közé szorított: a lakossági kereslet stagnál, a hitellehetőségek szűkülnek, egyedül a multinacionális vállalatok tudják függetleníteni magukat a kedvezőtlen hazai folyamatoktól.

A fővárosi és környéki építések még nagyjából szinten maradtak, de a vidék zuhanása szembeötlő. Jelenleg nehéz megmondani, mi tudná kisegíteni az ágazatot a szorult helyzetből. Úgy látszik, hogy az utóbbi évek nagy infrastrukturális fejlesztései nem pezsdítették fel a beruházókat. Hiába épült meg több autópálya a legnagyobb városokig, a Hankookot kivéve nem jelentek meg igazi nagy befektetők, nem épültek zöldmezős beruházások. Úgy néz ki, hogy az építőipar válsága inkább mélyül, semhogy konszolidálódna a helyzet. Az ágazat kisebb szereplőit megfojtják a körbetartozások és a magas közterhek, de már a nagyobb vállalkozásokat is kezdi elérni a csődhullám. Az ágazatnak egyre inkább csodára lesz szüksége a talpra álláshoz.