Élő fosszília
Valódi uniós döntéshozatali kövület továbbélését teszi mindenki számára nyilvánvalóvá az Európai Parlament szerdára várható szavazása a schengeni övezet kibővítéséről. Az EP-nek ugyanis nincs valódi beleszólási joga a kilenc új tagállam december 21-i schengeni felvételének körülményeibe, hiszen az ügyben csupán konzultációs joggal rendelkezik.
Ez a jogi kategória még az európai integráció kezdeteire, az 1979-ben létrejött EP elődjére, a Parlamenti Közgyűlésre vezethető vissza. Mégis, a mai napig számos fontos területen csupán konzultációs joggal rendelkezik az EP. Bár ez sem lebecsülendő fegyver, hiszen a parlamenti vélemény megszületése nélkül nincs döntés ezeken a területeken, voltaképpen tehát egyfajta „puha” vétójogról van szó. Ám meglehetősen anakronisztikus, hogy ilyesfajta demokratikus deficitek még mindig léteznek az integrációban.
Ezt a deficitet a jelen esetben Carlos Coelho jelentésével próbálja leplezni a strasbourgi testület, amelynek tervezete megállapítja: Magyarország különösen komoly kihívással néz szembe, hiszen a schengeni övezet jövendő kelet-közép-európai határainak mintegy 15 százalékáért válik felelőssé. Coelho várhatóan dicséri majd a magyar határigazgatást, a dolgozók szakértelmét, a légi határok őrzésének szervezését és a magyar rendőrség együttműködési készségét. Kritizálni fogja viszont a magyar vízumkiadás gyakorlatát: szerinte kevés a személyes interjú és túl alacsony az elutasítási arány. UGy
