Erősítené a szabályozást

Nemcsak az ital, a pálinkarendelet sem jó felhígítva – vallja Vértes Tibor, az Agárdi Pálinkafőzde egyik tulajdonosa, főzőmestere. Mindezt annak apropóján mondja, hogy a magyarországi pálinkapiac szereplőinek egy része a jövőben gyengítene az eddigi szabályozáson. A jelenlegi rendelet kimondja, hogy kizárólag csak Magyarországon termett gyümölcsből vagy hazai törkölyből készülhet pálinka elnevezéssel szeszes ital. A szakma egy része viszont megengedné, hogy feldolgozandó gyümölcsöt külföldről is vásárolhassanak a pálinkafőzdék, s az italt ízharmonizáció céljából akár édesíthessék is. Vértes Tibor a piac védelmében inkább a további szigorítás irányába menne.

Az egységes fellépést szerinte maga a szakma is hátráltatja, a mintegy harminc magyarországi kereskedelmi főzde több, egymással bizonyos esetekben nem is nagyon kommunikáló szervezetbe tömörül. Elismeri ugyanakkor, hogy nehéz az érdekegyeztetés egy olyan szakmában, amelynek résztvevői különböző kategóriájú termékekkel vannak piacon. Az Agárdi Pálinkafőzde is többféle terméket forgalmaz, de ezek mindegyike pálinkaalapú.

Az eredetileg kertész üzemmérnöknek tanult Vértes Tibor a pálinkafőzés tudományát az igazi korabeli céhes mesterek módjára külföldön sajátította el. Sőt Ausztriában vett is magának egy kisebb pálinkaüzemet, ahol saját néven készítette az italt, de ha kellett, bérfőzést is vállalt. Az ezredforduló táján tért vissza Magyarországra, ahol üzlettársaival belevágott az immáron öt éve működő vállalkozásukba. A velencei-tavi székhelyet a környékbeli gyümölcsösök és Budapest közelsége miatt választották telephelyül. Az ausztriai üzemet tavaly adta el, mert mint mondja, a hazai vállalkozás egész embert kívánt. A pálinka az agárdi mester szerint egyelőre inkább csak Magyarországon eladható termék, az exporthoz nagyobb kapacitások és a borágazatéhoz hasonló központi marketingprogramok is kellenének.

A külföldi piaci lehetőségek kapcsán érdekességként megemlíti: voltak kísérletezések a pálinkakészítési technológia kínai meghonosítására, ennek jogi akadálya nem is lett volna. Jó néhány más külföldi italgyártó járt azonban már pórul abban a térségben úgy, hogy komoly tőkét befektetve megépítette a saját üzemét, kivitte hozzá a megfelelő technológiát, aztán a terméke egy év múlva „helyi másolatban” is visszaköszönt a piacon.

Úgy látja, van bőven teendő még a magyarországi piacon is, az ágazati szereplők egyik fontos feladata a pálinkakultúra elterjesztése. Itthon ugyanis még ma is sokan a szeszesital-kategóriába tartozó finomszesszel és aromával készült termékekkel vagy a kevés élvezeti értékű „házi kerítésszaggatóval” azonosítják a pálinkát.