Grúz kérdőjelek

Bár Mihail Szaakasvili grúz államfő a múlt héten bevezetett rendkívüli állapot napokon belüli feloldását ígéri a helyzet „gyors stabilizálódásnak” eredményeként, a politikai káosz a nyugati megfigyelők által olyannyira dicsért gazdasági reformok lassulásának a veszélyét hordozza. Az ország ma még kiváló gazdasági teljesítményét jelzi, hogy a Nemzetközi Valutaalap az idei 11 után jövőre 9 százalékos GDP-bővülést jósol, a Világbank pedig a tavalyi Doing Business jelentésében Grúziát a világ első számú reformereként méltatta.

A Szaakasvilivel szembeni elégedetlenséget azonban részben éppen az táplálja, hogy az országban sokan kételkednek az eredmények valódiságában, és a fejlődés áldásaiból a saját életükben semmit nem tapasztalnak. Egy ellenzéki grúz közgazdász szerint az ország csak „imitálja a növekedést”, miközben a gyakorlatban valamennyi üzlet a kormányzati tisztviselőkhöz kötődik. A nemzetközi szervezeteknek küldött adatok elkendőzik a szárnyaló inflációt, az ipari termelés jelentéktelenségét és a magas munkanélküliséget. Üzleti élet pedig szerinte szinte nincs is az országban, mivel a gazdaságot teljes egészében oligarchák ellenőrzik, és a legtöbb külföldi befektetés az orosz és a kazah államtól érkezik.

A kérdőjeleket csak szaporítja a feszült grúz–orosz viszony. A retorikain jócskán túlmenő ellenségeskedés ellenére ugyanis tény, hogy az oroszok kezében van az ország gazdaságának 50 százaléka, közte az energiaipar és az infrastruktúra. BÁ