Halvány remények

A túlzott várakozások elkerülésére az Egyesült Államokban csak találkozóként, semmint konferenciaként vagy csúcsként emlegetik azt az eseményt, amely ma kezdődik Annapolisban mintegy ötven, az izraeli–palesztin konfliktusban érdekelt állam és szervezet részvételével. A házigazda George W. Bush amerikai elnök óvatossága teljes mértékben indokolt, hiszen a hosszú évtizedekre visszanyúló viszály rendezésére tett minden kísérlet kudarcot vallott eddig, legutóbb az USA, Oroszország, az EU és az ENSZ kvartettje által 2003-ban kidolgozott, a békét elérni hivatott „útiterv”.

Ami most mégis halvány reményre ad okot, az a némileg új megközelítés. Az eddigi kísérletek ugyanis mindig a békét és a biztonságot igyekeztek megteremteni előbb, remélve, hogy a feltételek javításával javíthatók lesznek az alapvető kérdésekről szóló megállapodások esélyei is. Mára azonban világossá vált, hogy csak egy végső megállapodás vezethet el a békéhez és a biztonsághoz, nem pedig fordítva.

A végső megállapodásban rendezendő kérdések köre ugyanaz, mint eddig. Idetartozik Izrael és a palesztin állam határainak a megállapítása, Jeruzsálem jövője, a ciszjordániai zsidó telepeknek a sorsa, valamint az 1948-ban otthonaikból elűzött palesztin menekülteknek a visszatérése. Csak akkor lesz béke, ha a palesztinok szuverén, területileg egybefüggő, gazdaságilag és politikailag életképes államot teremthetnek. Ennek árát azonban mindkét oldalnak meg kell fizetnie. BÁ