Jó gazda, rossz gazda

Alig csitultak el – legalábbis átmenetileg – az OMV felvásárlási szándéka körüli indulatok, most újabb osztrák, állami ellenőrzés alatt lévő cég készül megvetni a lábát Magyarországon. Ráadásul az analógia csábító lehet, ha arra gondolunk, hogy a tegnap elkelt MÁV Cargo a vasúti árufuvarozásban 80 százalék feletti piaci részesedést élvez, ami emlékeztet a Mol kivételezett helyzetére. Sokan szeretnék hát ráaggatni a „stratégiai fontosságú” jelzőt is, és bűnnek tartják, hogy a személyszállítás veszteségét 2006 előtt legalább részben finanszírozó, nyereséges üzletágat egyáltalán eladják.

Csakhogy az ellenzők érvei ezúttal sántítanak. A MÁV Cargo ugyanis komoly versenyhelyzetben van: a közúti fuvarozással szemben éppenséggel teret veszít. Ráadásul a vasúti liberalizációval ez a nyomás fokozódik. Az eddigi tulajdonos gyenge teljesítményét mutatja, hogy a tavalyi 93 milliárd forintos árbevétel mindössze 2,8 milliárdos adózás előtti eredményt hozott. Arra való hivatkozással fenntartani egy rossz hatékonyságú üzletágat, hogy az egy még rosszabbul – igaz, nem piaci körülmények között – működő másikat támogasson, nem racionális érv.

A fanyalgók várakozásaira az elért vételár is alaposan rácáfolt. A 100 milliárd forint feletti összeg több a cég becsült értékénél, valamint az első körben a szlovák pályázó által kínált összegnél is. A MÁV Cargo meglévő, erős piaci pozíciója mellett a vevő nyilván nagy reményt fűz a hatékonyság és a rugalmasság javításához, de a magas olajár és az egyre hangsúlyosabb környezetvédelmi szempontok is erősíthetik a vasúti fuvarozás pozícióját.

Hogy mindezt miért nem tudta megvalósítani a magyar állam is (amely a GYSEV révén azért ott szerepel a nyertes konzorciumban is), és hogy az osztrák állam mitől lesz jobb gazda a magyarnál, az persze jó kérdés. Talán mert külföldi tevékenységénél még egy állami cégnek is csak a profitra kell figyelnie.