Keserű uniós reformok a cukoriparban
Ma már csak nosztalgiázni lehet azon, hogy az ágazatban a rendszerváltozás után tizenkét feldolgozó működött, igazodva a répatermelésre leginkább alkalmas körzetekhez. Kétségtelen azonban, hogy az üzemek jó része olyan kis gyárként üzemelt, amelyek piacgazdasági körülmények között – hosszabb távon – nem lehettek életképesek. Az iparág ennek ellenére is vonzónak bizonyult a külföldi befektetők számára, ezért nem véletlen, hogy valamennyi gyárat nyugat-európai (multinacionális) cégek vásárolták meg.
Más kérdés, hogy az új tulajdonosok a privatizáció után gyorsuló ütemű koncentrációt indítottak be. E változtatások részeként kis üzemeiket sorra bezárták, megmaradó gyáraikban viszont milliárdos fejlesztéseket indítottak be. Így az uniós csatlakozást végeredményben öt feldolgozó érte meg, amelyet három érdekcsoport működtetett: Petőházán és Kaposváron az osztrák Agrana, Szolnokon és Szerencsen a német Nordzucker, Kabán pedig az angol–francia Eastern Sugar volt a tulajdonos.
Az uniós tagság elnyerése előtt minden mértékadó nyilatkozat arról számolt be, hogy a cukorszektor – köszönhetően az unió bonyolult, ámde kiszámítható ágazati szabályozásának – a csatlakozáskor nyertes agrárágazatok között szerepel majd. Ennek egyenes következménye az volt, hogy az „ötgyáras modellt” mindenki „bebetonozott struktúraként” kezelte, vagyis olyan működési formaként, amely hosszú távon (EU-tagként) is megingathatatlan lesz. A belépéskor azonban senki sem számolt azokkal a brüsszeli ambíciókkal, amelyek 2006-tól a cukorágazatban is árcsökkentő reformokat indítottak be. Ma már egyértelmű, hogy ezek Magyarországon – ahol pedig a répatermelési adottságok kedvezők – visszafordíthatatlan leépüléshez vezettek.
Brüsszel alapvetően azért döntött a cukorszektor „megolvasztása” mellett, hogy csökkentse a feleslegeket előidéző cukortermelési országkvótákat. Az unió mindent annak rendelt alá, hogy a belső kvótamennyiség a korábbi 17,4 millió tonnáról 12,4 millióra szűküljön. A háttérben az áll, hogy a belső termelést eddig a magas védővámok és a szabályozott magas árak (exporttámogatások) tették lehetővé, vagyis a cukorágazat – önmagában véve – az olcsóbb világpiaci (nád)cukorral szemben versenyképtelen volt. Az unió ugyanakkor a WTO-tárgyalások és bizonyos politikai okok (egyes fejlődő országoknak nyújtott importkedvezmények) miatt a belpiac fokozatos megnyitására kényszerül, így EU-szinten egyáltalán nincs szükség a korábbi cukormennyiségre.
Mivel az ötgyáras hazai cukorágazat a reformkörnyezetben is jóval életképesebbnek tűnt más tagországok iparágainál, már tavaly általános megdöbbenést okozott, hogy az Eastern Sugar bejelentette kabai gyárának bezárását, illetve teljes kelet-európai tevékenységének beszüntetését. Az igazi bomba azonban a napokban robbant, mivel az Agrana és a Nordzucker is deklarálta, hogy felszámolja egy-egy hazai feldolgozóját, és termelését megmaradó egy-egy gyárába (Kaposvárra, illetve Szerencsre) összpontosítja.
A utóbbi döntéseket az magyarázza, hogy Brüsszel tavaly óta újabb intézkedésekkel igyekezett gyorsítani a kvóták visszaszolgáltatását. A hazai piaci szereplők e nyomás miatt határoztak úgy, hogy tovább szűkítik a termelést, cserébe pedig igénybe veszik az uniós szerkezetátalakítási és egyéb támogatásokat. A mostani lépések szomorú következménye viszont az lesz, hogy a 400 ezer tonnás, kvótához kötött cukortermelés 200 ezer tonnára, a cukorrépa-terület pedig 65 ezer hektárról 25-26 ezerre csökken.
E termelési méret már azt jelenti, hogy az iparág nem lesz képes kielégíteni a 320 ezer tonna körülire tehető belföldi igényeket, vagyis a korábban büszkén emlegetett hazai önellátottság megszűnik, hajdani exportőrből pedig importfüggő országgá válunk. Ebből következik, hogy cukorpiaci kitettségünk jelentősen növekszik, ha a nemzetközi cukorárak elszabadulnának. Ezért joggal vetődhet fel a kérdés, hogy Magyarországon egyet lehet-e érteni olyan reformmal, amely egy hagyományos iparágat néhány év alatt drasztikusan elsorvaszt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.