Ködös forradalom

Az európai roamingtarifák csökkentésének kikényszerítése után alighanem túlságosan nagy fába vágta a fejszéjét Viviane Reding uniós távközlési biztos. Az ágazatot forradalmasítani hivatott, és nem mellékesen az egységes belső piac egészének a felülvizsgálatát célzó intézkedéssorozat zászlóshajóját jelentő javaslatát már a megjelenése előtt minden oldalról és minden elemében megtámadták, és annak kidolgozása során Reding a bizottságon belül is komoly kompromisszumokra kényszerült.

Ennek eredménye viszont az lett, hogy még a ma nyilvánosságra hozandó tervezet változtatások nélküli elfogadása esetén sem lennének tisztán előre láthatók a következmények. A legnagyobb kérdés az, hogy a majdani európai felügyelet – a bizottsággal karöltve – a nemzeti hatóság akarata ellenére is kikényszerítheti-e majd a domináns távközlési szolgáltató funkcionális szétválasztását. Jobb esetben a javaslatnak az Európai Parlament és a nemzeti kormányok általi véglegesítésével, rossz esetben viszont csak a gyakorlatban dől majd el, hogy végül is ki mondja ki a végső szót a szétválasztási ügyekben.

A tisztánlátást a nemzeti felügyeletek hozzáállása sem segíti. Informális szervezetük, az európai szabályozók csoportja (ERG) támogatja ugyan, hogy szükség esetén ki lehessen kényszeríteni a szolgáltatók szétválasztását, ám – Reding érvelésében legalábbis – éppen ezeknek a döntéseknek a végrehajtását segítő uniós hatóság létrehozását már ellenzik. Pedig ez a hatóság nem az ő fejükre nőne, hanem éppenséggel az ERG bázisán jönne létre, a független felügyeletek európai rendszereként.

Miközben a nemzeti hatóságok – a domináns szolgáltatókkal egy kórusban – egy újabb bürokratikus szervezet felállítása ellen ágálnak, Reding meggyőzően érvelhet a változás szükségessége mellett: a roamingtarifák csökkentését az ERG nem tudta keresztülvinni. Ezért is kellett a bizottságnak közbelépnie.