Korai szabadság

Eléggé gyorsan reagáltak a magánnyugdíjpénztárak a választható portfóliós rendszer bevezetésének a lehetőségére: már öt szereplő jelezte, hogy januártól készen áll a változtatásra. A választható portfóliós rendszer igencsak ráfér a szektorra: a szereplők között – finoman szólva – nem túl intenzív a verseny, ráadásul maguk a tagok sem szívesen váltanak, még akkor sem, ha történetesen elégedetlenek az elért hozamokkal.

A változtatások viszont több, jól látható kedvező hatással is járnak. Egyrészt hosszabb távon mindenképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy a tőkepiaci befektetések részaránya növekedjen a magánbefektetőknél, hiszen a pénztárnál elért jobb hozam a nem nyugdíjcélú megtakarításaiknál is bátrabb kockázatvállalásra késztetheti a kisbefektetőket. Másrészt a több portfólió kialakításának a lehetősége a versenyt is élénkíti a szereplők között, hiszen eddig – a csaknem

75 százalékos állampapírhányaddal – túl nagy csodát nem lehetett tenni a hozamok terén: a tőzsdei papírok súlyának a növekedése viszont jobban rávilágít majd arra, hogy egy adott szereplő mennyire bánik jól a rábízott pénzzel.

Azt viszont a versenyzők viszonylag gyors reagálása ellenére sem lehet várni, hogy rövid távon gyökeresen megváltoznának a viszonyok a piacon. A magyar lakosság különböző okoknál fogva legendásan konzervatív a megtakarításait illetően: elég csak a lekötött betétek dominanciájára vagy a tőkevédett alapok kiugró sikerére gondolni. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a választást kínáló önkéntes pénztáraknál – ahol 2001 óta elvben adott ez a lehetőség – a tagok túlnyomó többsége eddig a legkevésbé kockázatos összetételt választotta. Egyelőre tehát úgy tűnik, könnyen süket fülekre találhatnak a piaci szereplők: de most kivételesen nem velük, hanem a keresleti oldallal lehet a baj.