Nem megváltó az EU-pénz

- Láthatatlan embernek tűnik, holott a 2007–2013 között Magyarország rendelkezésére álló 22,4 milliárd euró uniós forrás hazai intézményrendszerének a vezetője. Szándékosan bujdokol vagy ez csak a véletlen műve?

- Az előttünk álló évtized talán legnagyobb lehetőségének, az Új Magyarország fejlesztési tervnek a megvalósítását koordináló szervezetet irányítom: rekordösszegű európai uniós forrás hatékony felhasználásáról kell gondoskodnom, és nem arról, hogy szerepeljek. A feladatok kitöltik minden időmet. A munkatársaimmal együtt egyelőre szünet nélkül hajtunk, hogy teljesítsük a feladatainkat, és megfeleljünk a várakozásoknak.

- A közvéleményt az érdekli, milyen eredményeket ért el, és milyen fejlesztési lehetőségeket biztosít a kialakított új pályázati intézményrendszer. Tehát mire jutottak az elmúlt több mint egy év alatt?

- Elöljáróban szeretném leszögezni: tévedés azt hinni, hogy az EU-pénzek segítségével a Megváltó jön el Magyarországra, hogy megspórolhatjuk azt a munkát, amit nekünk magunknak kell elvégeznünk az ország új alapokra helyezéséért, az uniós források hatékony felhasználása kedvező társadalmi/gazdasági/üzleti környezetének kialakításáért. Ebben az összefüggésben kockázatosnak tartom a közösségi támogatások túldimenzionálását, azt, hogy az ország jelenlegi helyzetében mindenki ezektől a pénzektől várja minden bajra, hiányosságra a megoldást. Egyrészt, ami a nagyságot illeti: ez az önmagában tényleg jelentős forrás csak a magyarországi GDP töredékével egyenértékű, a kétségtelenül valós és indokolt igények többszörösen meghaladják az uniós keretünket. Másrészt fontos azt is hangsúlyozni, hogy az európai források felhasználása nem anynyira az egyedi problémák megoldását célozza, nem az emberek helyett akarjuk megoldani a kritikus helyzeteket, hanem arra törekszünk, hogy cselekvőképes helyzetbe hozzuk a gazdaság szereplőit, a potenciális pályázókat, a kedvezményezetteket. A gazdasági előrelépéshez nem elég az uniós pénzek jó vagy rossz felhasználása. Szerintem a magyar gazdaságban és gazdaságpolitikában alapvető szemléletváltozásra, gazdasági paradigmaváltásra, és ehhez széles körű erőfeszítésekre van szükség, a teljesítményekben és a közfelfogásban egyaránt. Tehát ne számítson senki ingyenpénzre, egyoldalúan rászorultsági elven alapuló vagy szociális célú elosztásra. Az uniós forrásokat a fenntarthatóság elsődlegessége mellett piaci alapon, a legjobban megtérülő fejlesztésekre, ugyanakkor az elmaradott területek felzárkóztatására, a közérdek szolgálatában, érdemi jogosultságok figyelembevételével, átlátható és szabályos módon kívánjuk felhasználni.

- Akkor térjünk rá az eredményekre. Mi az, amire büszke, és mi az, ami nagy kihívást jelentett 2006 nyara óta?

- A munkatársaimmal együtt büszke vagyok arra, hogy az EU 27 tagállama körében az elsők között hagyta jóvá az Európai Bizottság a 2007–2013-as új pénzügyi időszakra Magyarország nemzeti stratégiai referenciakeretét és mind a 15 operatív programját. Ezek kidolgozása és brüsszeli elfogadtatása komoly munka és nagy teljesítmény volt, amely megnyitotta az utat az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtása előtt. Érdemnek tartom azt is, hogy a magyar állam felelősségvállalásával még a brüsszeli jóváhagyás előtt, 2007 elejétől kiírhattuk az első gazdaságfejlesztési, regionális és humánpályázatokat. Így csaknem egy évvel megelőztük a többieket. Az esztendő végéig mintegy 200 pályázati kiírást hirdetünk meg, együttesen több mint 1000 milliárd forintos kerettel. Az eddig kiírt közel 130 pályázatra már több mint ötezer jelentkezés érkezett be, az odaítélt támogatások összege meghaladja az 50 milliárd forintot. Komoly értéket képvisel a kormány által jóváhagyott, több mint kétszáz kiemelt projekt is. Ez utóbbiak esetében a támogatási szerződések aláírása a következő két-három hónapban várható. Végezetül eredménynek tartom azt is, hogy az európai bizottsági illetékesek a teljesítménye alapján a legjobbak közé sorolják a közösségi forrásokat menedzselő új magyar intézményrendszert. Ami a legnagyobb kihívást illeti, az a bonyolultság. Először gyűjtő elven, alulról felfelé folyt a tervezés, majd az ennek alapján elhatározott alapvető fejlesztési célirányok megvalósítására felülről lefelé kellett visszafelé kibontani az operatív programokat, azokon belül a prioritásokat, a beavatkozási területeket, az egyes pályázatok feltételrendszereit. Így alakult ki a hét ágazati és ugyancsak hét regionális operatív program, amelyeknek jelenleg a kétéves akciótervekben rögzített lebonyolítása zajlik.

- A mai túlfeszített magyarországi belpolitikai közegben miként tudja biztosítani az európai uniós források felhasználásához a függetlenséget és pártatlanságot?

- Először is az EU oldaláról valamennyi tagállam számára vannak kötelezően betartandó szabályok, követelmények. A tagállamok javaslatot tehetnek a fejlesztési elképzelésekre, az intézményrendszer feltételeire, de ezekhez minden esetben meg kell szerezni Brüszszel beleegyezését, és ez nem egy egyszerű folyamat. Az Európai Bizottság illetékesei a javaslatok elbírálásánál nyilvánvalóan azt mérlegelik, hogy az adott tagállami indítvány mennyire illeszkedik a közösségi kohéziós irányelvekhez. Másfelől az uniós források felhasználásának is megvannak a maguk közösségi szabályai, amelyek garantálják a függetlenséget és a pártatlanságot. Ezeket be kell tartani és tartatni, mert különben azzal szembesülhet az ország, hogy már odaítélt és felhasznált támogatásokat kell visszafizetnie. Természetesen az uniós előírásokat a hazai jogszabályi környezetben nemzeti jogszabályokkal, eljárási rendeletekkel kell megvalósítani, ezek elfogadása a mindenkori kormány jogalkotói felelősségébe tartozik.

- Hogyan működnek az irányító hatóságok és a közreműködő szervezetek?

- Az irányító hatóságok tavaly nyár óta a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen (NFÜ) belül működnek. Integrálásuk alapvető célja az egységesítés, az átláthatóság javítása és a társadalommal való egyszerűbb kapcsolattartás volt. Emellett saját operatív programjuk összeállításával, uniós elfogadtatásával, majd végrehajtásával kapcsolatban korlátlan a felelősségük Brüsszel felé, az ügynökség és a kormány csak harmonizálja a tevékenységüket. A jelenlegi rendszerben az NFÜ biztosítja az irányító hatóságok tevékenységének kereteit, valamint a nemzeti fejlesztési terv és az operatív programok összhangját, egységes nemzetgazdasági illesztését. Az irányító hatóságok operatív programjaik alapján állítják össze az akcióterveket, s ezek kidolgozásába bevonják a közreműködő szervezeteket is. Az NFÜ-vel, illetve az irányító hatóságokkal kötött ún. „teljesítményalapú” szerződés révén a közreműködő szervezetek csak a ténylegesen elvégzett munka arányában és annak minősége szerint kapnak térítést. A közreműködő szervezetek az operatív program, illetve az akcióterv végrehajtásért, a pályázatok teljes lebonyolításáért, a támogatási szerződések megkötéséért, a támogatott tevékenységek nyomon követéséért és ellenőrzésért, illetve elfogadásáért felelősek. Ebből következően meghatározó a jelentőségük, hiszen ők valósítják meg a fölöttük lévő egységek elképzeléseit. Ilyen értelemben rájuk hárul a legnagyobb munka, és sikerük elengedhetetlen feltétele az intézményrendszer működésének.

- Emellett a pályázók rajtuk keresztül alkotnak véleményt az egész rendszer működéséről. Felkészítették erre a közreműködő szervezeteket?

- A fejlesztéspolitikával való személyes találkozás összetett folyamat. Beletartozik a miniszterelnök kommunikációja, a fejlesztéspolitikáért felelős miniszter szereplése, de legfontosabb részesei az intézmények, így a közreműködő szervezetek és azok dolgozói. Rendkívül fontos, hogy az intézményrendszer szereplői mind egy nyelven beszéljenek, egységesen igyekezzenek támogatni a fejlesztéspolitika rendszerét, mert egyikük sem tud eredményes munkát végezni a többiek nélkül. Számunkra a leglényegesebb az, hogy kedvezményezettek elégedettek és sikeresek legyenek, a támogatott fejlesztések megvalósuljanak. Az ügyfelek elégedettségét 2007-től negyedévente mérjük is. Általános alapelv, hogy ha valaki nem látja el megfelelően a rá bízott feladatot, akkor nem kap díjazást, esetlegesen elveszíti a megbízását.

- Újdonság a rendszerben az is, hogy a régióknak önálló regionális operatív programjuk van. Itt nem lett túl erős a politikai ráhatás azáltal, hogy a regionális fejlesztési tanácsok a felelősek a programért?

- Amennyiben a regionális fejlesztési tanács politikai szerepre törekszik, politikai szempontokat érvényesít a döntéseiben, akkor valóban erős lehet a politikai ráhatás. Ez mindenképpen elkerülendő, és ezért a felelősség elsősorban az adott regionális fejlesztési tanács tagjait illeti. Az NFÜ oldaláról azt kellett mérlegelni, kapjanak-e beleszólási jogot a regionális fejlesztési tanácsok az adott régió uniós keretének elköltésébe. A válasz erre egyértelmű igen.

- Akkor miért nincs saját monitoring bizottságuk a régióknak?

- Nem a régióknak van monitoring bizottsága, hanem a regionális operatív programoknak. A szervezési feladatok egyszerűsítése, a tetemes idő- és pénzbeli ráfordítások csökkentése miatt a régiókkal kapcsolatos monitoring bizottsági munkát koncentrálja ugyan az irányító hatóság, azaz egy helyen és ugyanazon a napon hajtják végre a monitoring bizottsági feladatokat valamennyi régiónál, de ezt különválasztva, az egyes régiókat külön kezelve végzik. Így mindegyik régiós operatív programnak megvan a saját monitoring bizottsága, s ez mindegyikük számára biztosítja a véleményformálás lehetőségét a saját régiójuk tekintetében. Kérdés persze, hogy miként érvényesítik ezt a beleszólási jogukat. Tapasztalatom – és reményeim – szerint az uniós források felhasználása során az NFÜ-höz hasonlóan a régiók is alapvetően megfelelnek a szakmaiság elvárásának. A mai fejlesztéspolitikában a szabályoknak és a nyilvánosságnak is köszönhetően szakmailag megalapozatlan döntések nem érvényesülhetnek.

1987-től az egyetem alkalmazottja, 1995-től 2000-ig a mikroökonómiai tanszék docense és tanszékvezetője

2000 áprilisától az ÁPV Rt.-nél dolgozik

2001 óta vezérigazgató-helyettesként

2005-től vezérigazgatóként

2006 júliusától a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke

a GDP töredékéről van szó, ráadásul az uniós támogatások segítségével sem spórolható meg az a munka, amit nekünk magunknak kell elvégezni” – figyelmeztet Vági Márton, a Nemzeti Fejlesztési

Ügynökség elnöke. Kocsi Margit Névjegy: Vági Márton (45) 1987-ben szerez diplomát a budapesti közgazdaságtudományi egyetem külgazdasági szakán

1987-től az egyetem alkalmazottja, 1995-től 2000-ig a mikroökonómiai tanszék docense és tanszékvezetője

2000 áprilisától az ÁPV Rt.-nél dolgozik

2001 óta vezérigazgató-helyettesként

2005-től vezérigazgatóként

2006 júliusától a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke-->