Richter: határokon túl
Míg több régióbeli országban első vagy második helyre került a Richter a piaci részesedést tekintve, hazánkban a korábbi 7,2 százalékos piaci szelete egy év alatt majd egy százalékponttal zsugorodott, így a társaság korábban stabil harmadik helye is veszélybe került. Felmerül a kérdés: mi az oka, hogy az a vállalat, amely korábban olyan nagy hangsúlyt helyezett a hazai értékesítés bővítésére, most láthatóan visszavett Magyarországon, s növekedési stratégiáját a külföldi terjeszkedésre építi? A válasz természetesen az iparági környezet és az ágazati szabályozás radikális változásában keresendő. Jelenleg ugyanis Magyarországon egyrészt sokkal nehezebb egy gyógyszergyártónak növelnie a forgalmát, mint a környező országokban, másrészt az elvonások miatt kevésbé is érdekeltek ebben a vállalatok.
A magyar piacon az idén megállt a korábbi évekre jellemző rohamos növekedés, sőt – az elmúlt közel húsz évben először – csökkent az értékesítés. Nem nehéz belátni, hogy egy stagnáló, csökkenő forgalmú piacon sokkal nehezebb jelentős árbevétel-növekedést elérni, mint ott, ahol folyamatosan nő a kereslet. Márpedig azokban az – egyébként többségében nagy népességű – országokban, amelyekben az elmúlt hónapokban a Richter akvizíciókkal erősítette pozícióját, hatalmas a növekedési potenciál. Lengyelországban például, ahol a Polpharmával való egyesüléssel a második legnagyobb piaci szereplővé léphet elő a magyar vállalat, évi 6 százalékos forgalomnövekedést prognosztizált a Richter a következő évekre. A közel negyvenmilliós országban azonban az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás jelenleg alig fele a hazainak, épp ezért vannak a Richterénél optimistább előrejelzések is. Igaz, akad olyan prognózis is, amely a generikusverseny fokozódása és az állami gyógyszerkiadások tervezett csökkentése miatt az elmúlt évek 10-15 százalékos növekedéséhez képest jelentős lassulást vár.
Szinte biztosan gyorsabban fog nőni ennél az orosz gyógyszerpiac, ahol a múlt héten bejelentett két tranzakcióval (Polpharma-egyesülés és Akrihin-akvizíció) szintén a piac második számú szereplőjévé válhat a Richter. A térség legnagyobb – mintegy 150 millió lakosú – országában ugyanis jelenleg egy ember kevesebb mint ötödannyit költ gyógyszerekre, mint egy átlagmagyar. Még ennél is alacsonyabb az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás a FÁK-régió több országában is, ahol a Richter szintén erős pozíciókat épített ki a közelmúltban (Moldovában és Örményországban például piacvezető a magyar cég, Fehéroroszországban pedig ötödik helyen áll a gyártók rangsorában).
Ott van továbbá Románia – amelyet a mostani tranzakciók nem érintettek –, ahol a Richter az elmúlt egy évben több, elsősorban kereskedelmi céget is vásárolt. A magyar vállalatnak jelenleg keleti szomszédunknál – ahol előrejelzések szerint szintén két számjegyű lehet a gyógyszer-értékesítés bővülése a következő években – a gyógyszer-nagykereskedelemben hét-, a gyártásban pedig kétszázalékos a piaci részesedése.
Hogy mit tud ezekkel a hatalmas potenciált rejtő és gyorsan fejlődő piacokkal szemben kínálni Magyarország egy gyógyszergyártó számára? Jelenleg nem túl sok mindent. Az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás messze nálunk a legmagasabb a térségben, s ez alapból lassabb növekedési lehetőséget vetít elő a következő évekre. Ehhez jönnek még a kormánynak a generikus szerek versenye növelését célzó intézkedései, amelyek az árak jelentős csökkentésére késztetik a gyógyszeripari cégeket, s ez szintén a piac szűkülését eredményezheti. Bár a magyar gyógyszerpiacon hosszabb távon biztosan helyreáll a rend, valószínűsíthető, hogy a hazai gyógyszerforgalom csökkenése, stagnálása egy-két évig még kitart. Addig pedig a magyar gyártóknak is érdemesebb a továbbra is rohamosan fejlődő külpiacokra koncentrálni.
A szerző a Világgazdaság munkatársa
