Veszélyes közöny
A magán-nyugdíjpénztári megtakarításokkal Magyarországon nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a betétekkel: az ügyfelek folyamatosan panaszkodnak az alacsony kamatok miatt, ugyanakkor ha magasabb hozammal, viszont némi kockázattal is járó befektetési lehetőség tűnik fel, rögvest inukba száll a bátorságuk. Ezt jól példázza a lakossági megtakarítások szerkezete is: az életbiztosításokat nem számítva az emberek pénzének majdnem kétharmada betétben „dolgozik”, és csak a kisebb része befektetési alapokban, a részvények aránya pedig elenyésző.
A választható portfólió bevezetését övező közöny azért különösen aggasztó, mert a nyugdíjrendszer nagyon súlyos, hosszú távú anomáliákkal küzd, és ez a jelek szerint a jövő nyugdíjasait érdekli a legkevésbé. Persze az, hogy egy 58 éves munkavállaló nem rohan azonnal dinamikus, részvénytúlsúlyos portfóliót választani, érthető, hiszen részéről ennek nem is lenne sok értelme.
Viszont a piaci visszajelzések szerint pénztári befizetéseinek sorsa a fiatalabbakat sem érdekli különösebben. Úgy tűnik, a mai generáció sem hajlandó figyelembe venni, hogy néhány évtizeden belül nagyjából egy nyugdíjas jut majd egy munkavállalóra, s előbbi eltartását valamiből fedezni kell. Azt sem ártana figyelembe venni, hogy az élettartam várható növekedésével a nyugdíjas évek száma is emelkedik majd, tehát a mai generációknak – elfelejtve az államot – minél nagyobb összegű magánpénztári megtakarítás kialakítására kellene törekedniük. Nyolcvan százalékban állampapírból álló portfólióval pedig ez igencsak nehéz lesz.
