De sikerült valahogy ezt a feladatot is „magyar módra” megoldani. Már a törvény születése is emlékezetes volt: a kormány eredeti javaslata, az építmény- és telekadó értékalapú kivetése 2009-től kezdődően csak úgy ment át a parlamentben, hogy a Fidesz együtt szavazta le a kisebbik kormánypárttal és a miniszterekkel az MSZP módosító javaslatát, amely csupán választhatóvá tette volna az értékalapú módszert. Ráadásul az adó kivetése – az SZDSZ törekvéseivel szemben – nem kötelező, csak lehetőség, így a kormány tulajdonképpen az ellenzéki többségű és nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatokra tolja át a beszedés felelősségét, így kovácsolva politikai tőkét egy szakmai kérdésből.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ugyanakkor az Alkotmánybírósághoz fordult, mert a törvény túl nagy mérlegelési lehetőséget ad az önkormányzatoknak az ingatlan értékének meghatározásában, és nem biztosít lehetőséget a tulajdonosnak a reklamációra. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ez a helyzet a korrupciónak is kedvez. Mindenesetre az ügy kimenetele tanulságos lehet az APEH jelenlegi gyakorlatára vonatkozóan is, hiszen az adóhatóságnak ugyancsak számos esetben van becslési, mérlegelési jogköre.
Úgy néz ki tehát, hogy a kormánypártoknak sikerült ismét valami egyedit alkotni. Kicsit savanyú, de a miénk.