Gumicukorteszt az OÉT-ben

Az úgynevezett gumicukortesztet Walter Mischel alkalmazta a hatvanas években, óvodáskorúaknál. A lényege az volt, hogy „alkut” kötött a kísérletben részt vevő gyerekekkel: ha azok hajlandók voltak türelmesen várni pár percet, akkor két gumicukrot kaptak, ha nem vártak, be kellett érniük egy cukorkával. A pszichológus szerint azok a gyerekek, akik a vágyteljesítés késleltetésének képességét birtokolták, életrevalóbb kamaszok, majd felnőttek lettek, mint társaik.

Nos, az idei béralku során ezt a vágyteljesítés-késleltető képességét próbálgatja az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkaadói oldala. Nem elégszik meg azzal, hogy csak a versenyszférának szánt jövő évi keresetajánlásról tárgyaljon a szakszervezetekkel. Feltételekhez kötve az alkut, ágazati kollektív szerződések megszületését is el kívánja érni. A szakszervezetek azonban szintén két cukorkát szeretnének. Vasárnapi zárva tartást (is) kérnek azért cserébe, hogy például a kereskedelmi munkaadók csak fél évvel később teljesítsék törvényi kötelezettségüket a garantált bérminimumra vonatkozóan.

Tételezzük fel, sikerül az egyezség a kereskedelemben és a mezőgazdaságban a garantált bérminimumról. Ekkor még senki nem örülhet a cukorkájának, hisz a bérajánlásalku még hátravan. A szakszervezetek egyelőre 9 százalékos keresetemelést szeretnének, a munkaadók 4,5–6 százalékos sávot tartanak elfogadhatónak. Ez utóbbi közelebb áll a kormány 4,5 százalékos elképzeléseihez, és a jegybank is reálisabbnak ítélné, hisz korábban még a kamatemelés lehetősége is felmerült, ha az országos ajánlás nem lesz összhangban a termelékenységnövekedéssel.

Ez a gumicukorteszt az OÉT-ben tehát szigorúbb, mint Walter Mischelé. Vagy két „cukorka” van, vagy egy sincs. Ha nem sikerül az ágazati alku, akkor az országos bérajánlás is elmarad. Ha megvan az ágazati alku, meglesz a két cukorka is.