Kemény földet érés vár a globális gazdaságra

A jelenség kezelésére a nagy központi bankok sok tízmilliárd dolláros likviditást juttattak a kereskedelmi banki szektorba, az amerikai Federal Reserve, a Bank of England és a Bank of Canada ráadásul csökkentette az irányadó kamatot. A tovább romló pénzügyi feltételek azonban azt igazolják, hogy ez a válasz csúfosan megbukott. Ilyen lépésekkel nem lehet a felszökő bankközi hitelkamatokat leszorítani, mert a monetáris politika eszközei alkalmatlanok a válság mögött álló alapprobléma kezelésére. Most nem csak a rövid lejáratú tartozások és a hosszú lejáratú követelések közötti likviditási rést kell betömni, mert számos gazdasági szereplőnek hiteltörlesztési és fizetőképességi problémákkal kell szembenéznie. Ebben egyaránt érintett több millió, hatalmas jelzáloggal terhelt háztartás, sok száz elsődlegesnél rosszabb jelzálog-hitelező, egyre nagyobb számú lakásépítő cég, temérdek – erős tőkeáttétellel dolgozó – pénzügyi intézmény, és egyre kiterjedtebb mértékben a hagyományos nagyvállalati szektor.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a globalizáció és a követelések értékpapírrá alakítása az átláthatóság eltűnéséhez vezetett, ez pedig a bizalmat és a bizakodást egyaránt aláásta, ezért monetáris injekciókkal nem lehet kezelni az általánossá váló bizonytalanságot. Ha valaki nem bízik a pénzügyi partnerében, akkor nem ad neki hitelt, bármennyi pénze legyen is.

Az USA recesszióba tart, függetlenül bármitől, amit a Fed tenni tud. A pénzügyi és reálgazdasági problémák halmozódnak, a lakáspiaci szektor máris történetének legsúlyosabb válságát éli, esik a beruházási tevékenység a nagyvállalati szektorban, a megtakarítások nélküli, adósságokkal terhelt háztartásokat többszörös negatív sokkhatások érték. Mindez elkerülhetetlenné teszi a recessziót. Az USA-ban terjedő fertőzés idővel a többi gazdaságot is a mélybe rántja.

Az amerikai receszszió és a globális viszszaesés hatásainak mérséklésére a Fednek és a többi vezető központi banknak először is sokkal agresszívebben kellene kamatokat csökkentenie, ahelyett hogy szerény öszszegű, eleve bukásra ítélt likviditáscsökkentéssel próbálkoznak. A Fed decemberi negyedpontos mérséklése elenyésző ahhoz képest, amennyire szükség lett volna. A brit és a kanadai központi bank hasonló lépése pedig végképp alkalmatlan a – LIBOR mozgása által is jelzett – fenyegető kamatszint-emelkedés kezelésére. A vezető központi bankoknak együtt kellett volna bejelenteniük egy 50 bázispontnyi, összehangolt kamatcsökkentést, jelezve, hogy komolyan veszik a globális gazdaság kemény földet érésének elkerülését. Hasonlóképpen elhibázottnak kell tekinteni azt, hogy Európai Központi Bank elmulasztotta a kamatok csökkentését, sőt az intézmény azzal ámítja önmagát, hogy tovább szigorít, amint az „időleges” hitelszűke elmúlik. Az ott is deflálódó lakáspiaci buborék, a magas olajárak és az eurónak a növekedést fékező drágulásán felül az EKB maga is szavatolni látszik egy hirtelen lassulást az euróövezetben.

A Fed és négy másik központi bank minapi együttes akciója más okok miatt is iránytévesztésnek tekintendő. A pénzügyi piacokat ma olyan – nem banki – intézmények uralják, mint a befektetési bankok, a pénzpiaci alapok, a hedge alapok, a betéteket nem gyűjtő jelzálog-hitelezők, sőt állami és helyhatósági befektetési alapok, amelyeknek nincs sem közvetlen, sem közvetett hozzáférésük a jegybanki likviditástámogatáshoz. Mindezek a nem banki intézmények potenciálisan kitettek annak, hogy a befektetőik megrohanják őket.

Az amerikai jogszabályok megtiltják a Fed számára, hogy – sürgősségi eseteket leszámítva – betéteket nem kezelő intézményeknek hitelezzen, és ezt a története során nem is tette. Ha mégis rászánná magát, akkor ennek bonyolult eljárása van, ellentételként pedig jó minőségű biztosítékokat kell letétbe helyezni. Márpedig a nem banki intézményekkel szembeni pánikszerű rohamok kockázata növekszik, amint azt például a Northern Rock, továbbá több pénzpiaci, állami és bajba jutott hedge alap megrohanása máris jelzi. Az pedig aligha várható, hogy a kereskedelmi bankok ebbe a körbe helyeznék ki azokat az összegeket, amelyeket a központi bankoktól kaptak hitelbe, részben a saját likviditási problémáik, részben az ilyen intézmények iránti bizalmatlanságuk miatt.

A jelenlegi káosz felszámolásához és egy egészségesebb globális pénzügyi rendszer megteremtéséhez mélyreható gazdaságpolitikai, szabályozási és felügyeleti reformra van szükség. A szabályozó és felügyelő hatóságoknak az utóbbi évek hitelpiaci túlkapása idején tapasztalt tétlenségét és ennek következményeit nem lehet csak monetáris politikai eszközökkel orvosolni. Ha már az amerikai kemény földet érés, illetve a globális gazdaság lassulása elkerülhetetlen, akkor az irányadó kamatlábak nagyobb arányú és gyorsabb csökkentésével lehet leginkább befolyásolni, milyen mértékű és időtartamú lesz a visszaesés.

Nouriel Roubini a New York Egyetem közgazdaságtan-professzora

Copyright: Project Syndicate, 2007

@ www.project-syndicate.org