Óvatos hangsúlyeltolódások a Fidesz programjában
Érdemes végigolvasni alaposabban is a Fidesz szombaton nyilvánosságra hozott, Erős Magyarország címet viselő programját (http://jovonk.hu/FideszPP2007_HU.pdf), mert ha valaki csak a sajtóból tájékozódik, nem kaphat teljes képet róla. A jobboldal iránt elkötelezett lapok inkább csak a korábban már elhangzott, népszerű frázisokat (adócsökkentés, több támogatás, a tandíj és a vizitdíj eltörlése stb.) idézik, a kormányoldal szimpatizánsai ellenben ezek finanszírozhatóságát kérik számon. Pedig, aki rászánja az időt, találhat fontos hangsúlyeltolódásokat a párt követendő politikáját illetően, még ha azok óvatosak és gyakran ellentmondásosak is.
A gazdasági növekedésről szóló fejezet elején például ez a mondat szerepel: „Az államháztartás reformjának következetes befejezéséhez szükséges az államháztartás hatáskörének, alrendszereinek meghatározása, újradefiniálása”. Biztató jel, hogy ezzel legalábbis nem veti el a lehetőségét a reformok folytatásának, amit a napi retorika szintjén pusztán pénzbeszedési akciónak állít be az ellenzéki párt.
Elmozdulásként értékelendő, hogy a sokat bírált egészségbiztosítási reform visszafordítása nem szerepel a programban, sőt, az ezzel foglalkozó rész címe: A biztosítási rendszer fejlesztése a következő kormányzati ciklus egyik fő feladata lesz. Fontosnak tartja kiemelni azt is, hogy „az olcsóbb egészségügyi ellátási formákat kell előtérbe helyezni”.
Az önkormányzati reformot egyébként mereven ellenző párt a dokumentumban szükségesnek tartja a nagyvárosokban és a megyei közgyűlésekben a testületek létszámát csökkenteni. Józanságra utalnak azok a kitételek is, hogy „pontosítjuk” a korkedvezményes nyugdíjba vonulás felté-teleit, valamint „a fokozatosság figyelembevételével határozzuk meg a nyugdíjkorhatárt”. A gazdaságtalan vasúti szárnyvonalak megszüntetését eddig hevesen bíráló Fidesz most „regionális társaságok” létrehozását javasolja, még ha pontosan nem is fejti ki, mit ért alatta. Az otthonteremtés, amely költségvonzata miatt az Orbán-kormány egyik legvitatottabb intézkedései közé tartozott, ezúttal csupán a szociális lakásépítések utáni áfa mérséklésének formájában szerepel a dokumentumban.
A természeténél fogva meglehetősen általánosságokban fogalmazó írás célkitűzései között számos olyan szerepel, amelyet a jelenlegi kormánykoalíció is a magáévá tesz, még akkor is, ha a szerzők igyekeznek azt a mostani kurzus alternatívájaként beállítani. Ilyen például a gazdaság kifehérítése, az adóalap szélesítése, ezt a Gyurcsány-kormány is legfontosabb feladatai közt tartja számon, és sikerült is benne részeredményeket elérnie. Vagy a takarékos állam megteremtése, amit a több tízezres közalkalmazotti leépítések mutatnak. Nyitott kapukat dönget a költségvetési fegyelem törvénybe foglalása, amelyről hamarosan tárgyal is a parlament, jóllehet a Fidesz-dokumentum még mindig a Költségvetési Tanács felállítását szorgalmazza a hasonló funkciójú Költségvetési Hivatallal szemben.
A program sajátos, a kormánypártokétól eltérő részeiben számos olyan található, amely előremutató és európai értelemben véve is megállja a helyét. Ilyen például a gyermekvállalási kedv ösztönzése, a családbarát adópolitika bevezetése. De ilyennek nevezhető a „segély helyett munkát” elv felmelegítése vagy az adórendszer egyszerűsítése. Piacbarát politikának tekinthető a hatékony verseny útjában álló akadályok lebontása, a monopolhelyzetek meggyengítése. És klasszikus jobboldali politikának nevezhető a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása, beszállítói szerepük megerősítése is. Feltétlenül üdvözlendő a virágzó korrupció elleni harcban javasolt újabb eszköz: hozzák nyilvánosságra az állami vállalatok vezetőinek vagyonnyilatkozatát, továbbá az állami vezetők, illetve a többségi tulajdonukban lévő cégek adóbevallását is.
A dokumentum ugyanakkor számos elhibázott elemet is tartalmaz. Jó példa erre a visszaállás a jelenleg hatékonyan működő gyógyszerár-támogatási rendszerről az Orbán-kormány által alkalmazott, inflációkövető megállapodásra, vagy az, hogy lehetővé tennék a visszalépést a magányugdíjpénztárakból az állami rendszerbe. Az európai trendekkel szembe megy a Tovább növeljük a meglévő helyek biztonságát kezdetű rész: a munkahelyteremtést épp a munkaerőpiac rugalmasságának javítása szolgálná. Ugyancsak bírálattal kell illetni az Új Széchenyi-terv keretében a kkv-knak juttatandó állami támogatásokat is, amelyek hatékonysága erősen kétséges, viszont a korrupció és klientúraépítés melegágya.
A program legfőbb gyengesége azonban épp az, ami nem szerepel benne. Az erősebb állami szerepvállalás, a mindenhol megjelenő támogatási igény ugyanis többletforrást igényel, miközben az adó- és járulékterhek ugyancsak tervezett mérséklése tovább csökkentheti a bevételeket. Bár az írásban többször is szerepel utalás a költségvetési fegyelem fontosságára, naivitás lenne – legalábbis rövid távon – ehhez pusztán a gazdaság kifehéredésében, a gyorsabb növekedésben, az állami bürokrácia leépítésében vagy valami lélektani fordulatban bízni.
Nyilvánvaló, hogy a Fidesz népszerűségét féltő szerzők igyekeztek minél óvatosabban fogalmazni, és – az előző Gyurcsány-kormányhoz hasonlóan – nem bontották ki az igazság minden szeletét. Ennek ellenére némi halvány utalás például a meglévő adókedvezmények vagy a minimálbér adómentességének közgazdaságilag indokolt „felülvizsgálatára” mindenképpen javított volna a program hitelességén.
Tavaly szeptemberben Lehetőség és kényszer a jobboldal megújulására címmel arról írtam véleményt, hogy az új helyzetben a Fidesz sem folytathatja korábbi politikáját. Az azóta eltelt idő lehetőséget adott volna egy sokkal jobban kidolgozott és egyértelműbben megfogalmazott alternatív program elkészítésére. Ehhez viszont a polgárháborús közhangulatot szító napi retorikának is csillapodnia kellett volna. Most ennyire futotta.
A szerző a Világgazdaság rovatvezetője
