Tárgyalási alap

Kicsit álnaivan azt vártam, hogy az ellenzék kitörő lelkesedéssel fogadja majd a Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal (GVK) adójavaslatait. Azok között szerepel ugyanis a munkaadói tb-járulék 8-10 százalékpontos csökkentése, ami eddig a Fidesz „kedvenc gyermeke” volt. Politikai közállapotainkról sokatmondó tény, hogy ugyanez a párt most nem tartotta érdekesnek a felvetést, és sajtója inkább az ellentételező lépésekkel riogatta olvasóit.

Pedig a most közzétett tézisek érdemesek a megfontolásra. Legfőképp azért, mert bár a dokumentum a kormány megrendelésére készült, de szakértők dolgozták ki, így a politikai szempontok helyett a régóta hangoztatott gazdasági megfontolások érvényesülhettek benne. Ami akár egy össztársadalmi konszenzus megteremtéséhez vezető út első állomását is jelenthetné.

Persze a részletekről érdemes vitatkozni, ha az irány alapvetően pozitív is. Így például különösen a személyi jövedelemadó rendszeréről, kulcsairól, amelyeket a szerzők szándékosan nem konkretizáltak a költségvetési hatások ismeretének hiányában. De ugyanígy vitatni lehet az ingatlanadóval vagy az evával kapcsolatos kitételeket, vagy hogy a tb-alapokat érdemesebb-e járulék mellett adóból is finanszírozni. Megfontolandó az is, hogy az áfakulcs emelése milyen hatással lesz az inflációra, amely most a várakozások felett alakul. Szóval sok mindenről lehet vitatkozni, de a GVK csomagja hosszú idő óta az első olyan kiérleltebb próbálkozás, amely átfogóan és tabuk nélkül próbálja meg orvosolni az adórendszer és a versenyképesség problémáit (hasonló volt másfél éve a CEMI próbálkozása is).

Nagy kérdés, hogy a kormány hogyan reagál a javaslatokra. Ha a megvitatásukra szánt idő rövidségére gondolunk, vagy arra, hogy a korábbi fogadkozások után mostanra jóval visszafogottabb nyilatkozatok látnak napvilágot a 2009-es lehetőségeket illetően, akkor okunk lehet a szkepticizmusra. Ami persze nem egyenlő a beletörődéssel.