Bizalom nélkül

Mint a megváltót, úgy várja a piac a nagy európai bankok gyorsjelentéseit, pedig úgy tűnik, hogy a nagy várakozásnak maximum a pszichikai hatása lehet pozitív. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nagy európai hitelintézeti csoportok sem állítanak ki különb bizonyítványt, mint tengerentúli társaik: a jelzálogpiaci válság, bár eltérő mértékben, de mindenkinél keményen érezteti a hatásait.

Önmagában persze az, hogy a vártnál jóval rosszabbak lehetnek a kontinens bankjainak tavalyi eredményei, kevésbé érdekes: a gond igazán ott van, hogy mostanság jó dolog nem nagyon tud történni a pénzügyi szektorral, hiszen egyre nagyobb és mind több porszem kerül a fogaskerekek közé.

Az amerikai recesszió – jobb esetben lassulás – mindenképpen lenullázza a szektort, hiszen annak hatásai Európa gazdaságában is érződnek. Ennek következtében a bankok forrásai megdrágulnak, a növekedésük lelassul, leépítésekre kényszerülnek, piaci értékük pedig – lásd a tőzsdei árfolyamok mozgását – rohamosan csökken.

Ezt a tünetegyüttest sajnos a magyarországi hitelintézetek sem tudják teljesen megkerülni, habár egy centet sem fektettek a gondok kiindulópontjául szolgáló amerikai értékpapírokba. Egyrészt – mivel Magyarország feltörekvő, tehát magasabb kockázatú piacnak számít – a források drágulásától, a gazdaság lasulásának a hatásaitól ők sem tudnak megmenekülni, másrészt a két tőzsdei bank kurzusa kénytelen szinkronúszó módjára követni a szektortársak árfolyamának mozgását.

Lehet persze vitatkozni azon, hogy a válság vagy lassulás meddig tart és milyen mély lesz, vagy hogy mikor kecmereghetnek ki a gödörből az első számú vesztesként elkönyvelt bankok. Egy a szektor működése szempontjából nélkülözhetetlen elem visszacsempészése a piacra viszont biztosan nagyon hosszú és nagyon nehéz folyamat lesz: ezt a dolgot pedig bizalomnak hívják.