Ez már az?

Furcsa egybeesés volt tegnap, hogy a vezető tőzsdéken épp akkor kezdődött a „vérfürdő”, amikor Soros György világméretű pénzügyi válság eljövetelét jósoló mondatai napvilágot láttak. Nem kizárt, hogy a magyar származású milliárdosnak igaza lesz, bár az ilyen kijelentéseknél soha nem árt figyelembe venni, hogy ki és milyen érdekből mondja. Merthogy „az angol font megroppantója” a hírek szerint most is jelentős összeggel fogad a piacok esésére.

Ettől függetlenül a kilátások valóban nem túl rózsásak. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és a washingtoni kormányzat kétségbeesett mentőakciói azt jelzik, hogy az Egyesült Államok gazdasága tényleg nagy bajban van a korábban felhalmozott egyensúlyhiányok miatt. Az Európai Unió vezetői is egyre inkább úgy vélik, a tengerentúli recesszió nem hagyja érintetlenül kontinensünket. Ráadásul – amint az várható volt – szinte naponta robbannak az újabb bombák az amerikai másodlagos jelzálogpiaci válság konkrét következményeként: a világ vezető pénzintézetei dollártízmilliárdokat kénytelenek emiatt leírni.

A mostani tőzsdekrach tehát nem ellentétes a fundamentumokkal. Mint ahogy akár néhány évvel ezelőtt sem lett volna az. Az árfolyamok mégis emelkedtek. Az elemzők persze utólag könnyen előhúzhatnak bármire magyarázatot, meg annak az ellenkezőjére is, az adott pillanatban azonban rendkívül nehéz előre látni, hogy a piac hangulatára, várakozásaira mely tényező lesz a meghatározó. Ráadásul az alapvető irányzatok is folyamatosan változnak: ahogy a

90-es évek végén nem tudtuk, hogy az internetes forradalom mennyire emeli a termelékenységet, úgy most azt nem tudjuk, mennyire képes Kína és India pótolni a befékező amerikai lokomotívot a globális gazdaságban.

Csak egy biztos: így vagy úgy, de izgalmas év elé nézünk.

A tanulságok levonásával meg még ráérünk.