Pozitív meglepetésre és nem maszatolásra van szükség
Ugyanakkor valamit tennünk kell, hiszen a régió országaival szemben egyre komolyabb versenyhátrányba kerültünk az elmúlt években az adórendszer terén is, így mind több vállalkozás települ a határainkon túlra. Az energiaár-emeléseket is adóvágásokkal kellene ellensúlyozni, hogy ne romoljon a vállalati szektor versenyképessége. Ma hazánkban az egyik legmagasabb a marginális adókulcsok és a redisztribúciós ráta mértéke, ezeken is sürgősen változtatni kell.
Felmerül a kérdés, lenne-e erre lehetőségünk. A válasz igen. Ugyanis a magasabb inflációnak köszönhetően 2009-re az eredeti konvergenciatervhez képest mintegy 450 milliárd forintnyi bevételi többlet keletkezik, ez pedig elegendő forrást nyújtott volna egy átfogó adóreform elindításához. Sajnálatos módon a kormányzat ebből az összegből már 200 milliárd forintot elköltött, így a valós tér a jelenlegi struktúrában nem több mint 250 milliárd. Ez nem túl sok mindenre elegendő, hiszen a marginális kulcsok 2006. év eleji szintre történő visszatétele önmagában ekkora összegbe kerülne, márpedig attól még nem indul be a növekedés. A bővülési motorok beindításhoz a fiatal közgazdász-társadalom által már sokat emlegetett adóék vagy marginális adókulcsok drasztikus csökkentésére és egy a jelenleginél lényegesen szélesebb alapokon nyugvó személyijövedelemadó-rendszerre van szükség. A társadalombiztosítási rendszerben szintén jelentős átalakítások kellenek, talán az egyik legfontosabb az egészségügy részben fejkvótássá történő átalakítása.
Mivel a régióval szembeni növekedési lemaradásunk kezd tarthatatlanná válni, drasztikus adóváltoztatásokra van szükség. A társasági nyereségadó tekintetében be kellene vezetni egy 12 százalékos kulcsot a különböző kedvezmények azonnali eltörlése mellett. Az mégiscsak hihetetlen, hogy a nagyvállalatok az adókedvezményeknek köszönhetően a szolidaritási adóval együtt is mindössze 13 százalékos tányát fizetnek, míg a közép-, illetve kisvállalatok ennél 3-4 százalékponttal többet. A megoldás nem az, hogy a nagyvállalatok adóját viszszük feljebb, hanem az, hogy egy egységes, alacsony kulcsot állapítunk meg, amely a nagyvállalati szektor számára még a kedvezmények eltörlése mellett is vonzó. Az adórendszer egyszerűsítésének egyik fontos pillére lehetne az iparűzési adó társasági nyereségadóval való összevonása és egy új, e helyett kivetett 20 százalékos nyereségadó. Ez az intézkedés semlegesen hatna a költségvetési egyenlegre, amennyiben a kedvezmények eltörlését a kormányzat szigorúan venné.
Nyilvánvaló, hogy a szolidaritási adó vállalati oldalon történő eltörlése esetén ennek be kell következnie a lakosság oldalán is, de itt ennél mélyebbre ható változtatásokat is végre kell hajtani. A régióban igen magas marginális bérterhek erőteljes mérséklésére van szükség (az szja minimálbérre történő kivetése a felső kulcsok egységesen 30 százalékra való leszállítására bőséges fedezetet biztosítana). A járulékrendszer részben fejkvótássá történő átalakításának együtt kell járnia a teljes járulékteher mintegy 15 százalékos csökkentésével. Mivel ennek mintegy 500 milliárd forint a költségvetési bevételmérséklő hatása, ezért ennek a fedezetét meg kell találni. Mivel a költségvetésben – a korábbiakban már említett – mintegy 250 milliárd forint tartalék van a magas infláció miatt, ezért a kiadásokat mindössze ennyivel kellene csökkenteni. Ennek legegyszerűbb módja a nyugdíj- és az önkormányzati rendszer átalakítása. Nem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen típusú adórendszer-átalakítás a nettó bérek erőteljes emelkedését okozná, éppen ezért a jelenlegi svájci indexről sürgősen át kell térni a nyugdíjak inflációs indexálására, nehogy a nyugdíjkassza hiánya nagymértékben megugorjon.
A szerző az Aegon Alapkezelő elnök-vezérigazgatója
