Szabad az (áram)vásár?!
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) régóta szorgalmazza a valódi verseny irányába tett lépéseket az árampiacon, ahogy tette azt korábban más hálózatos iparágak esetében is. Számos példa van arra Európában – Nagy-Britannia, Skandinávia –, hogy ebben az ágazatban is kialakulhat érdemi verseny, amelynek jóléti hatásai (pl. kisebb árak, az energiahatékonyság növekedése, tisztább környezet, innováció) a végfogyasztóknál is éreztetik kedvező hatásukat. Ahhoz azonban, hogy a magyar fogyasztó is élvezhesse a verseny előnyeit, a formális piacnyitáson túl teljesülnie kell még néhány feltételnek. Ilyen a hazai termelőkapacitások 70-75 százalékát egy termelőhöz, az MVM Trade Zrt.-hez (MVM) kötő hosszú távú kapacitáslekötési és áramvásárlási szerződések (htm-ek) felszámolása, amelyre a 2007 nyarán elfogadott új villamosenergia-törvény (Vet.) keretében sajnos nem került sor. A htm-ek fenntartása mellett a piacnyitás pusztán formalitás, hiszen a piacot továbbra is a domináns MVM magatartása határozza meg. Termelői és nagykereskedelmi szinten nem alakulhat ki verseny, mivel a htm-ekben részes szerződő felek (a termelők és az MVM) a jelenlegi piacszerkezet fenntartásában érdekeltek.
Az MVM dominanciájának egyetlen valós alternatívája és korlátja – valamint a szabad piac működtetője – a piacnyitás kezdete, 2003 óta az import volt, amely mostanra a külső és belső körülmények hatására számottevően beszűkült. A keleti, északkeleti irányból érkező villamosenergia-import a Lengyelországban és Szlovákiában bevezetett exportkorlátozások eredményeképp jelentősen lecsökkent, a Szlovákiából érkező energiához szükséges határkeresztező kapacitás pedig a versenypiac számára közvetlenül nem hozzáférhető, mivel az irányadó rendelet – az MVM-et kedvezményezve – kivonja a szokásos aukciós eljárás keretei alól. A piacnyitás szempontjából rendkívül kényes időpontban a rendelet az inkumbens MVM pozícióit tovább erősíti, és ez komoly versenytorzulást okoz az ágazatban.
Egy alapvetően forráshiányos piacon, amely nettó áramimportőr, a kereslet-kínálat összefüggéseinek alapszintű ismerete is elegendő annak belátásához, hogy a jelenlegi „régi-új” piaci modell nem vezet az árak csökkenéséhez, mivel az teljes szabadságot ad a források döntő részével rendelkező MVM-nek a nagykereskedelmi árak kialakításában. Erre piaci viszonyok között kizárólag komoly szerkezeti átalakításokkal vagy átalakulásokkal lehet esély.
A GVH a htm-rendszert továbbra is a piacnyitás legsúlyosabb akadályának tekinti, amelynek felszámolása nélkül rövid távon nem számol jelentős pozitív jóléti változásokkal. A jól működő versenypiac további elengedhetetlen feltétele egy az összes piaci szereplőtől független rendszerirányító létrehozása, amely diszkriminációmentes hozzáférést képes biztosítani a villamosenergia-hálózathoz. A GVH ezt a Mavir Zrt.-nek az MVM csoporttól történő tulajdonosi leválasztásával látná biztosítottnak. Jelentős előnyökkel járna egy regionális piac létrehozása is, hiszen a nagyobb piacon a jelenlegi „nemzeti bajnokok” is nagyobb versenyre kényszerülnének a fogyasztókért, azonban ez irányú lépések sajnos nem körvonalazódnak. A htm-ek továbbélése esetén mindaddig, amíg nem épülnek meg Magyarországon versenyképes erőművi kapacitások, és/vagy nem jön létre egy akadályoktól mentes regionális piac, valódi verseny és ennek köszönhetően a fogyasztói árakban lefelé történő elmozdulás rövid és középtávon nem várható.
Az olyan tényezők, mint a globális vagy regionális energiahiány vagy a környezetvédelem fontosabbá válása miatt megugró költségek mindenképpen növelik az árakat, azt azonban, hogy ezen belül a lehető legalacsonyabb, de gazdaságilag még fenntartható árszint alakuljon ki, a valódi verseny biztosíthatná. Erre azonban még várniuk kell a magyar fogyasztóknak.
A szerző a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálója
