Valami elkezdődött

Miközben lassan már teljes körű az elektronikus adatbevallás, s egyre többen regisztrálnak az e-kormányzat ügyfélkapu rendszerében is azzal az elsődleges céllal, hogy ellenőrizzék: a munkaadójuk rendesen fizeti-e utánuk a járulékokat. Az elektronikus cégbejegyzés, a leszállított tőkekövetelmény és a lecsupaszított, „szabványosított” társaságiszerződés-minták lehetővé tették, hogy egy vállalkozás jogi kereteinek létrehozása két hét alatt kivitelezhető legyen. Sőt, a céges közlemények már az érintett vállalat saját honlapján is közzétehetők, így elvileg nincs szükség az irreálisan drága hivatalos közlöny igénybevételére.

Január elejétől az interneten keresztül bárki számára ingyenesen elérhető az elektronikus cégjegyzék is, amely a hírek szerint igen nagy népszerűségnek örvend. Lassacskán úgy tűnik, végre tényleg eljutunk oda, hogy az állam hajlandó és képes interneten keresztül ügyeket elintézni és szolgáltatásokat nyújtani. Igaz, a legtöbb hivatalban a papíralapú kivonatokat, igazolásokat kérik a vállalkozóktól még akkor is, ha elvileg azok már elektronikusan (is) rendelkezésére állnak az államnak.

Valami tehát elkezdődött, de vállalkozók közt forogva, bizony számos javítási, kiegészítési ötletet hallhat az ember. Nehéz megérteni például, miért csak a cégalapítás intézhető el gyorsan és viszonylag olcsón: a működés során bekövetkező különféle változások (székhelymódosítás, tulajdonosváltás) bejelentése, bejegyeztetése ugyanis továbbra is roppant költséges és időt rabló mulatság.

Nehéz megérteni azt is, miért csak elvileg igaz a saját honlapok használhatósága. Miközben ugyanis a számviteli törvény vállalkozásbarát módon valóban megengedi, hogy a pénzügyi kimutatások így kerüljenek nyilvánosságra, a társasági törvény hatálya alá tartozó bejelentések (új telephely, cégnévváltozás, részesedések átrendeződése) ilyen formában történő közzétételéhez lényegében multinacionális cégnek kell lenni. Azt a rendelkezés ugyanis nem fogadja el, ha a vállalkozás külső szolgáltatót bíz meg a honlapja üzemeltetésével, tárolásával, a cégnek magának kell a teljes hardver- és szoftverhátteret biztosítani, napi 24 órás hozzáférést garantálva. Így tehát a nagy cégeknek nem kell extra „megjelentetési adót” fizetni, a kicsiknek viszont igen, noha sok hazai szolgáltató képes a legmagasabb biztonságot garantálva működtetni ügyfelei honlapját.

Az elektronikus cégjegyzék ingyenessége feltétlenül örvendetes, hiszen rendszerezve eddig csak pénzért voltak elérhetők még a legelemibb, elvileg publikus információk is. Kérdés azonban, hogy a roppant szűk körűre szabott ingyenes adatkínálat valóban segít-e a lánctartozások visszaszorításában, hiszen azok közt egyetlen aktualizált pénzügyi adat sincs.

Pedig a probléma kezelése égető lenne. A Coface január eleji közleménye szerint tavaly minden huszonhatodik cég képtelen volt teljesíteni a fizetési kötelezettségeit, s ezért csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás indult ellene. Ez pedig azt jelenti, hogy 2007-ben az egy esztendővel korábbihoz képest negyedével több vállalkozás „dőlt össze”. Sőt, egyes ágazatokban (őrző-védők, építőipar) az eljárás alá vont cégek aránya már a hat százalékot is meghaladta. Ám az új rendszerben is csak akkor értesülnek a partnerek arról, hogy baj van, amikor egy-egy eljárás már megkezdődött.

Pedig lehetne ez másként is. Ha a cégek nagy része úgyis elektronikusan adja be adóbevallását, miért ne lehetne az ugyanilyen formában begyűjtött, a cégbíróságon papíron amúgy is kötelezően (és elvileg mindenki számára hozzáférhetően) leadott számviteli kimutatásokat is ingyenesen hozzáférhetővé tenni a leadás pillanatától kezdve? Egy ilyen rendszer segíthetne az adatszolgáltatási kötelezettségeiknek eleget nem tevő társaságok gyors kiszűrésében is, s ez a cégbíróságok munkáját is megkönnyítené. A hivatalok pedig olvasótermeik fenntartása helyett koncentrálhatnának a hatósági feladataikra.

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa