Angol lektoroknál a törvény

Alig száradt meg az aláírás az egészségbiztosítás átszabásáról szóló törvényen, máris gőzerővel folyik a jogszabály angol nyelvre fordítása, és megkezdték a 22, százszázalékos állami tulajdonú pénztár vezérigazgatóinak kiválasztását. Miért nem pályáztatnak?

Az egy biztosító-több pénztáras rendszer első lépéseként megalakítandó 22 előpénztár 49 százalékos tulajdonrészét ez év őszén a kormány áruba bocsátja. Így a vezérigazgatók mandátuma igen rövid időre, a társaságok létrehozására szól. Nem nevezhető ki e pozícióba országgyűlési, önkormányzati képviselő, egészségügyi szolgáltató, önkéntes pénztár vezetője, gyógyszertár tulajdonosa, magánbiztosító munkatársa, állami vezető és sorolhatnám. Később az e társaságokban tulajdont vásárlók és az állam alakítja át a kasszákat és nevezi ki azok igazgatóságának, felügyelőbizottságának a tagjait. Mivel egy befektető – bizonyos feltétekkel – akár több pénztárban is részvényt szerezhet, arra számítunk, hogy egy év múlva hét-tíz társaság jön létre. A gyors és profi angol nyelvű fordítás pedig azért fontos, mert mielőbb nemzetközi pályázaton kívánjuk meghirdetni a pénztárak 49 százalékának eladását.

Nem okoz határidőcsúszást, hogy a köztársaság elnöke a decemberben először elfogadott törvényt megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek, s azt csak e hónap elején szavazta meg újra a parlament?

Tarthatónak látom az ütemtervet, hiszen időközben hozzáfogtunk a végrehajtási rendeletek megalkotásához, amelyek egy része az elmúlt héten a kormány elé került, s hamarosan megkezdjük az egyeztető tárgyalásokat azokról az egészségügyi kamarákkal és szakmai szervezetekkel, valamint az Országos Érdekegyeztető Tanács szociális bizottságával. Rövid időn belül nyílt nemzetközi tranzakciós pályázatot írunk ki olyan tanácsadó szervezetek számára, amelyeknek elismert befektetési tapasztalatai vannak és külföldi irodákat működtetnek. A nyertes feladata lesz, hogy a törvényt a nemzetközi piacokon is megismertesse, és potenciális befektetőket keressen. A munkát kormánybiztos felügyeli, személyéről egy-két héten belül dönt a miniszterelnök.

Több név forgott már a nyilvánosság előtt a lehetséges kormánybiztosok személyéről.

Ha tudnám, sem nevezném meg a személyt. Olyan embert keres Gyurcsány Ferenc, akinek van biztosítási tapasztalata, nyelveket beszél, jártas a gazdaságban, az értékesítésben, a pénzügyi világban. Visszatérve az ütemezésre: kétfordulós pályázaton adjuk el a pénztárak kisebbségi részvényeit, a pályázók előminősítését nyárra, az árversenyt pedig őszre tervezzük. A „kikiáltási ár” tagonként legalább 12 ezer forint. Az új, immár vegyes tulajdonú pénztárak 2009. februárban kezdhetik el a munkát. A biztosítottak akkor választhatnak kasszát. Szeretném leszögezni: a pénztár nem válogathat közöttük. Aki nem kíván választani, automatikusan a területileg illetékes egészségpénztárnak lesz a tagja.

A napokban jelentette be a kormányfő, hogy a „kisemberek” pár ezer forintért tulajdont vásárolhatnak az állami cégek vagyonából. Várható, hogy a megalakuló pénztárak is megjelennek a tőzsdén, és az átlagember is részesülhet azok esetleges profitjából?

A pénztárak zártkörű részvénytársaságok lesznek, ám később érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy kivihetők-e a tőzsdére.

Mi a véleménye azokról a kritikákról, amelyek szerint túl nagy árat fizet az állam, amikor az 1600 milliárdos egészségbiztosítási alapot – ennyi ma az alap természetbeni és pénzbeni ellátásokra jutó költségvetése – 120 milliárdért „kiárusítja”?

Törvény szabályozza a részvényértékesítés árát, így jön ki a tízmillió biztosított után kapható minimum 120 milliárd forint. A befolyt összegből a pénztáraknak kötelező alaptőkét emelni, a pénz másik részét az egészségügy fejlesztésére fordíthatják. A törvényben megszabott 2 százalékos nyereség a járulékokból képzett fejkvóta felhasználásánál keletkezhet akkor, ha költséghatékonyan, ám a szakmai és a minőségbiztosítási szabályok megtartásával gazdálkodik a pénztár. Számításaink szerint a befektetőknek optimális esetben 10-12 éves megtérüléssel lehet számolniuk. Egyébként a járulék mértékéről továbbra is a parlament dönt, nem a kasszák szabják meg, s továbbra is az APEH szedi be és a Magyar Államkincstár kezeli. Az egészségügyi szolgáltatók az OEP utódjaként létrejövő Országos Kockázatkezelő Alapnak (OKA) küldik majd el a havi teljesítményjelentéseiket, amelyeket az autorizálásra továbbít a pénztáraknak. S ha azok jóváhagyják, úgy az OKA az államkincstáron keresztül utalja át a gyógyítás díját az egészségügyi intézményeknek. Az egységes díjakról a létrehozandó díjtételbizottság dönt.

Ki ellenőrzi majd, hogy nem a betegen akarnak spórolni a pénztárak?

Egyrészt a kasszák felügyelőbizottsága, amelyben részt vesznek a járulékot fizetők képviselői, másrészt az Egészségbiztosítási Felügyelet és a mellette működő felügyelőtanács, amelyben ugyancsak ott lesznek a járulékfizetők delegáltjai. A pénztárak igazgatóságába pedig három tagot az állam, hármat a befektető delegál, így megegyezéskényszerrel működik majd a rendszer. A működési engedélyének visszavonásával játszana az a társaság, amelyik a betegeken spórolna. A számonkérhetőséget, a gyógyítás ellenőrzését az egészségügyi szakma által kidolgozott gyógyítási protokollok segítik, amelyeket mindenkinek be kell tartani. Erre szolgálnak a már korábban meghatározott gyógyítási csomagok is. A tb-járulék fejében minden olyan szolgáltatás jár a jövőben is, amelyet jelenleg igénybe vehetnek a betegek. A sürgősségi ellátás pedig mindenkit megillet.

Mire számíthatnak az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók az új biztosítási rendszerben?

Mivel minden biztosítottnak van háziorvosa, a létrejövő pénztáraknak a hozzájuk tartozó tagok doktorával, tehát valamennyi háziorvossal kötelező szerződniük. A kórházaknál lesz lehetőségük egyfajta minőségi szelekcióra, előfordulhat, hogy bizonyos ellátásokat vásárolnak csak meg egy-egy gyógyintézménytől, de az is, hogy semmit. Így aztán egy idő múlva a rosszul működő szolgáltatók kiesnek a rendszerből. Mi azt a megoldást részesítjük előnyben, hogy az orvosok szabadon szerződhessenek a kórházakkal, például a saját betegüket bevihetnék megoperálni a velük szerződött intézménybe. Ez hasonlít Mikola István volt fideszes egészségügyi miniszter szabadfoglalkozású orvoslási modelljéhez. Ez a foglalkoztatási forma hozzájárulhat ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók legálisan jussanak többletjövedelemhez és megszűnjön a hálapénz. Ez utóbbit korrupciónak tartom, az egészségügy olyan elemének, amely ellen fel kell lépni. Persze tudom, hogy sok kis lépés vezet el a paraszolvencia megszüntetéséhez. Sok lépést már megtettünk, köztük van a vizitdíj is, ám az új pénztári rendszer lesz az igazán hatásos. Abban ugyanis az egészségügyi ellátások nyomon követésével világossá válik a határ a közpénzből finanszírozott és a nem finanszírozott ellátások között. Kibővülhet a kiegészítő biztosítások rendszere, ez szintén többletjövedelemhez juttatja az egészségügyet.

Említette a vizitdíjat, amelynek versenyszerepet is szántak az új rendszerben, mondván: a biztosítók átvállalhatják azt a szűréseken részt vevő tagjaiktól. Mi lesz, ha a márciusi népszavazáson megbukik a vizitdíj?

Nem tudjuk, mi lesz a márciusi népszavazás eredménye. Ám nem csak a vizitdíj átvállalásával versenyezhetnek a pénztárak azért, hogy minél többen lépjenek be hozzájuk. (A törvény szerint legalább 500 ezer, legfeljebb 2 millió lehet egy-egy kassza taglétszáma – a szerző.) Kínálhatnak komfortosabb hotelszolgáltatást vagy a mostani két menü helyett többet is a tagságuknak. A gyógyellátási alapcsomagtól fölfelé bővíthetik a szolgáltatások körét.

Előfordulhat az is, hogy egy adott kórházi osztályon több pénztárhoz tartozó beteget kezelnek, akik másféle ellátást kapnak majd?

Előfordulhat. Ám nem a gyógyításban, hanem a kiszolgálásban lehetnek különbségek. Például abban, hogy az egyik kassza betege kétágyas szobában gyógyulhat, a másiké pedig mondjuk hatágyasban. Számos eszköze lehet a versenynek, ezzel mindenképpen a biztosítottak nyernek. NTE

2001-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem posztgraduális gazdasági szakán közgazdasági szakokleveles orvosi diplomát szerzett.

1997–99 között az Országos Sportegészségügyi Intézetben tudományos segédmunkatársként tevékenykedett, majd az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) tudományos munkatársa volt 2002-ig.

Ezt követően az Egis Gyógyszergyár Rt. termékportfólió-fejlesztési osztályán dolgozott, később a Vasútegészségügyi Kht. szakmai főtanácsadója, minőségirányítási vezetője lett.

2003–04 között az OEP megbízott főosztályvezetője, majd a veresegyházi Misszió Egészségügyi Központ Kht. ügyvezető igazgatója volt. Tavaly júliustól lett az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, április elejétől a szaktárca minisztere.

Felsőfokú angol-, középfokokú spanyol-, német- és orosznyelv-ismerete van.

Oktatott a Közgazdasági Továbbképző Intézetben, a Magyar Testnevelési Egyetemen és a rotterdami Erasmus Egyetemen. Férjezett.

2001-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem posztgraduális gazdasági szakán közgazdasági szakokleveles orvosi diplomát szerzett.

1997–99 között az Országos Sportegészségügyi Intézetben tudományos segédmunkatársként tevékenykedett, majd az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) tudományos munkatársa volt 2002-ig.

Ezt követően az Egis Gyógyszergyár Rt. termékportfólió-fejlesztési osztályán dolgozott, később a Vasútegészségügyi Kht. szakmai főtanácsadója, minőségirányítási vezetője lett.

2003–04 között az OEP megbízott főosztályvezetője, majd a veresegyházi Misszió Egészségügyi Központ Kht. ügyvezető igazgatója volt. Tavaly júliustól lett az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, április elejétől a szaktárca minisztere.

Felsőfokú angol-, középfokokú spanyol-, német- és orosznyelv-ismerete van.

Oktatott a Közgazdasági Továbbképző Intézetben, a Magyar Testnevelési Egyetemen és a rotterdami Erasmus Egyetemen. Férjezett.-->