Meddig tartható a magyar moratórium?

Egyre komolyabb problémaként vetődik fel az Európai Unióban a genetikailag módosított növények köztermesztésének és forgalmazásának (importjának) engedélyezése. Jól látható, hogy a világ a GMO-termények felhasználásának irányába halad, így e tendenciával az EU-tagországoknak is szembesülniük kell. Különösen így van ez a mai helyzetben, amikor a drasztikus világpiaci árrobbanás soha nem látott mértékben drágítja a növényi alapanyagokra (takarmányokra) épülő termelést, ezért a költségcsökkentő megoldásoknak óriási jelentőségük lehet.

Általános vélemény, hogy a GMO-növényeket felhasználó agrárvállalkozások a hagyományos keretek között gazdálkodókhoz képest versenyelőnyre tesznek szert. A génmódosított növények nem feltétlenül a többlethozamok miatt olcsóbbak, hanem azért, mert a különböző betegségekkel, kemikáliákkal szembeni ellenálló képességük révén a termelési költségek egy része megspórolható. Így gazdasági szempontból egyértelműnek tűnik, hogy a GMO-növényekre alapozott agrártermelés (állattenyésztés) hatékonysága javulhat.

Szembeszökő, mennyire világosan mutatkozik meg e szemlélet az Egyesült Államokban, amely a nemzetközi statisztikák szerint – csaknem 60 millió hektáros területtel – „GMO-nagyhatalommá” vált. Egyes hírek szerint az USA-ban ma már nem a termelés és a felhasználás a fő kérdés, hanem az, hogy további kutatásokkal miként lehetne még előnyösebb fajtákat előállítani. Így például máris kísérletek folynak azért, hogy a látványosan felfutó amerikai bioipar számára hogyan lehetne olyan génmódosított (nagyobb keményítőtartalmú) kukoricafajtákat „nemesíteni”, amelyekkel még kifizetődőbbé válhatna a bioetanol-termelés.

A génmódosított növények azonban nem csak az USA-ban terjednek: a legfrissebb kimutatások szerint a világ GMO-vetésterülete tavaly már meghaladta a 114 millió hektárt, ez 12 százalékos növekedést jelentett az egy évvel korábbihoz képest. A génmódosított fajták az USA mellett leginkább Argentínában, Brazíliában, Kanadában, Indiában és Kínában hódítanak, és – figyelembe véve e két utóbbi feltörekvő ország gazdasági ambícióit is – a következő években további rohamos fejlődés várható.

Az Európai Unió viszont egyelőre nem tart lépést e tendenciával, hiszen a 117 ezer hektáros tavalyi összterület elenyésző a világtermeléshez képest. Igaz ugyan, hogy az elmúlt évi felület csaknem 80 százalékos növekedést mutat az egy esztendővel korábbihoz viszonyítva, de az unió számos tagországában még mindig jelentős az ellenállás a GMO-termékekkel szemben. Máig nyolc EU-tag – Spanyolország, Franciaország, Portugália, Németország, Csehország, Szlovákia, Románia és Lengyelország – engedélyezte a köztermesztést, miközben több államban változatlanul komoly viták folynak.

Ráadásul az unióban nincs egységes szabályozás, mivel az egyes országok maguk dönthetik el, kidolgozzák-e a köztermesztésre (forgalmazásra) vonatkozó saját, úgynevezett koegzisztenciatörvényeiket, és ha igen, azokban milyen előírásokat szerepeltetnek. Így ha Brüsszel hozzájárul valamely GMO-növény köztermesztéséhez vagy unión belüli kereskedelméhez, e döntés ma nem feltétlenül kötelező érvényű a tagokra nézve. Ma egyébként csak a MON 810 jelű módosított gént tartalmazó GMO-kukoricák uniós köztermesztése engedélyezett, viszont további hétféle – gyomirtó-, kukoricabogár- és kukoricamoly-rezisztens – kukorica importálható. (Emellett a hatályos behozatali listán génmódosított szójafajták is szerepelnek.) Az agrárminiszterek tanácsa ugyanakkor éppen a napokban utasította el öt újabb GMO-kukorica- és -burgonyafajta importkérelmét, így a végső döntést ez ügyben a bizottságnak kell majd meghoznia.

A génmódosított növények elleni küzdelem egyik élharcosának továbbra is Magyarország számít az EU-n belül: a köztermesztést és forgalmazást a 2004-es csatlakozás óta ötpárti parlamenti moratórium tiltja. (A „moratórium utáni időkre” elkészült egy koegzisztenciatörvény is, amelyet azonban számos agrártermelő rendkívül szigorúnak tart.) Egyes értelmezések szerint a mai halasztás csak a MON 810-es kukoricákra vonatkozik, míg mások a „GMO-stopot” általános érvényűnek tekintik. A közvélemény előtt viszont pillanatnyilag nem ismertek olyan kísérleti eredmények, amelyek a tiltást egyértelműen megalapoznák. Igaz, olyanok sem, amelyek azt igazolnák, hogy egy esetleges hazai GMO-liberalizáció veszélytelen lenne.

A helyzetértékelést nehezíti, hogy nálunk a GMO-ügy nem szakmai-gazdasági, hanem alapvetően érzelmi-politikai kérdésként merül fel. A zöldszervezetek és az (inkább) ellenséges közhangulatot érzékelő parlamenti pártok a tiltás mellett vannak, miközben a versenyhátránytól tartó agrárgazdálkodók a moratórium felszámolása mellett érvelnek. Utóbbiak – a nemzetközi gyakorlati tapasztalatokból kiindulva – már konkrét hazai vizsgálati eredmények nélkül is hajlandók elfogadni, hogy nem lehetnek veszélyesek a környezetre és az emberi egészségre azok a fajták, amelyek például az USA-ban hosszú ideje köztermesztésben állnak.

Mindeközben az Európai Bizottság egyre határozottabban deklarálja, hogy a többéves magyar moratóriumot jogellenesnek ítéli, ezért a megszüntetés érdekében vélhetően fokozódó nyomást gyakorol Magyarországra. Az uniós fellépés és a gazdasági kényszer miatt az valószínűsíthető, hogy a hazai GMO-szigor hosszabb távon tarthatatlan lesz.