Nem elég a sáveltörlés

Az inflációs előrejelzés jelentős megemelésének szinte törvényszerű módon kamatemelést kellett volna jelenteni egy olyan országban, amely az eurózónához kíván csatlakozni. El kell ugyanis fogadnunk, hogy az infláció elleni küzdelem az Európai Központi Bank számára elsődleges feladat, és ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell, ha tetszik, ha nem. Az irányadó kamat 25 bázispontos emelése esetén a kötvénypiac reakciója jóval kedvezőbb lett volna, hiszen a befektetők legnagyobb félelme jelenleg az, hogy az infláció hosszabb távon is a jegybank által kívánatosnak tartott 3 százalék felett stabilizálódik.

A sávnyitás egy szükséges, de nem elégséges feltétel volt az infláció hoszszabb távú kezelése szempontjából. A jelenlegi helyzetben a jegybanknak világos üzenetet kellett volna küldenie, hogy a 3 százalékos infláció eléréséhez a mostaninál szigorúbb monetáris kondíciókra van szükség. A forint erősödése egyelőre csak technikai volt, hiszen a sáveltörlés következtében a kockázatok szimmetrikussá válása miatt az opciós játékosoknak ki kell egyensúlyozni a pozícióikat, ami néhány napot vesz igénybe. Amikor ez elmúlik, a befektetők a figyelmüket újra a magyar gazdaság két neuralgikus pontjára fordítják: az inflációra és a növekedésre. Márpedig egyik területen sem állunk igazán jól. A gazdaság növekedési potenciálja alacsony, és ez az adószerkezet foglalkoztatásösztönző megváltoztatása és a szociális kiadások jelentős csökkentése nélkül nem igazán fog emelkedni.

Éppen ezért a jegybanknak nem szabad azt hinnie, hogy megúszhatja kamatemelés nélkül – a legjobb esetben időt nyert (persze aki időt nyer, életet nyer). A sáveltörlés egy inflációellenes jegybankkal együtt hosszú távon a kockázati prémiumok csökkenéséhez vezethet, főleg abban az esetben, ha egy ilyen lépés párosul a fiskális politika növekedésorientált (de nem deficitnövelő) kiigazításával. A monetáris kondíciókat szigorítani kell, és nem szabad arra hivatkozni, hogy az infláció letörhetetlen, mert alapvetően külső okok eredője. Ez amúgy sem igaz, hiszen az úgynevezett maginfláció továbbra is 5 százalék körül van, és egyelőre semmi jelét nem mutatja annak, hogy tartósan 4,5 százalék alá akarna süllyedni.

Az infláció letöréséhez a jelenleginél egy tendenciózusan erősebb árfolyamra van szükség, ami azt is jelenti, hogy a gazdaságpolitikai döntéshozóknak el kell fogadniuk: a gyenge árfolyam valójában több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Egy tízszázalékos árfolyam-erősödés az inflációt végre a jegybanki célok közelébe csökkenthetné, míg a növekedést csak kismértékben fogja vissza. Az erősebb árfolyamot kínálatoldali (adócsökkentések stb.) intézkedésekkel amúgy is könnyen ellensúlyozni lehet. A mai magas infláció oka egyrészt a külső sokkok megléte, de ugyanilyen mértékben esik latba a túl laza monetáris, valamint az inflációs fiskális politika. Egy jövőbeni alacsonyabb inflációhoz hiteles jegybankra van szükség, márpedig ennek alapfeltétele, hogy amennyiben az infláció túllő a célon, akkor kamatot kell emelni. A jegybanknak mindig az óvatosság elvét kell követnie, azaz inkább legyen túl szigorú, mint túl laza. Csak remélni tudom, hogy a sáveltörlés utáni euforikus hangulatban a központi bank nem felejti el, hogy az inflációs problémát még nem kezeltük. Magunk mögött kellene már hagyni azt a régi világot, amikor mindig féltünk az erősödő árfolyamtól és a szigorú monetáris politikától. Hosszú távon a növekedést jobban serkenti egy erősödő árfolyam és egy szigorú jegybank, mint a lazaság.

A szerző az Aegon Alapkezelő elnök-vezérigazgatója