Ördögi körben
De nem tavaly kezdtünk el lemaradni, csak eddig az állami túlfogyasztással sikerült elfedni a valós folyamatokat. Önmagában is vannak költségei a korlátlan állami költekezésnek, hosszú távon azonban a legnagyobb ár az lehet, hogy életben tartott sok versenyképtelen vállalkozást. Magyarországot a környező országokhoz képest egyre inkább külön kategóriában tartja számon a szakmai közvélemény. Ebben nagy szerepe van a hirtelen leromlott gazdasági mutatóknak, elsősorban a GDP-nek, de ugyanúgy a magas inflációnak és az ennek nyomán egyre távolodó euróbevezetésnek is.
Az ország megítélése pedig tipikus példája az önmagát erősítő vagy jelen esetben inkább az önmagát gyengítő folyamatnak. Minél inkább bíznak a gazdaság erejében a befektetők, annál szívesebben választják az adott országot célpontnak egy-egy újabb beruházáshoz, és fordítva. Érthetetlen, hogy csak most került a szakmai viták és vizsgálatok előterébe az egyre jelentősebb versenyképességi lemaradásunk. Még a független elemzőket is sikerült a gazdaságpolitikának elaltatnia, mindenki elfogadta, hogy a potenciális növekedés márpedig négyszázalékos.
A kiábrándító adatok nyomán legalább felszínre került a probléma igazi gyökere, így talán van egy halvány reménysugár, hogy a tüneti kezelés helyett a versenyképességet, illetve a vállalkozási környezetet javító lépéseket teszünk, ezzel belépünk az önmagát erősítő fellendülésbe.
