Piacosabb szabályozás

Lassan egyértelművé válik, hogy az uniós gabonatermelőknek le kell mondaniuk az intervenciós gabonafelvásárlás több évtizedes intézményéről. Úgy tűnik, Brüsszel komolyan síkraszáll a rendszer (szinte) teljes felszámolása mellett, holott a biztonságot nyújtó, garantált áras rezsim a 2004-es belépéskor még az egyik legvonzóbb agrárcsatlakozási feltétel volt a magyar gazdálkodók számára is.

Az unió nem most kezdi meg az intervenció leépítését, hiszen – például a takarmánykukorica esetében – már két éve nekilátott a szabályozás erőteljes megnyirbálásának. Az Európai Bizottság (EB) először a tengerifelvásárlás minőségi paraméterein szigorított, később pedig elérte, hogy a felajánlható árumennyiség három év alatt „nullára csökkenjen”. Bár Magyarország a minőségi változtatások miatt pert indított (majd nyert) az EB ellen, és a kukoricát végül is sikerült benntartania az intervenciós árukörben, a „győzelmek” a gyakorlatban már semmit sem értek, mert a nemzetközi árrobbanás időközben jóval az uniós „árgarancia” fölé lökte a piaci árakat.

Éppen ez a látványos (és tartósnak ígérkező) drágulás ad újabb muníciót Brüsszelnek ahhoz, hogy ismét az intervenció megszüntetése mellett lépjen fel. A területalapú támogatásokra is jogosult termelők jövedelempozícióinak a javulása ugyanis jó alapot szolgáltathat arra, hogy a bizottság a költséges intervenciónál akár sokkal olcsóbb szabályozási eszközöket fogadtasson el a tagállamokkal. Kétségtelen, hogy a gazdálkodók „kitettsége” jelentősen nőne, ha az intézményesített uniós felvásárlás – talán a búza kivételével – megszűnne. Ha viszont Brüsszel megfelelően finanszírozná az új kockázatkímélő (agrárbiztosítási) kiadásokat, a termelők nagyobb saját ráfordítások nélkül is felkészülhetnének a „vis maior” helyzetekre. Egyúttal a monstrumszerű intervenciós rendszer helyett az agrárszférában is a sokat hiányolt piaci viszonyok játszhatnának meghatározó(bb) szabályozási szerepet.