Szelídítik a sárkányt

Tagadhatatlanul feladja a leckét az Európai Uniónak a Kínai Népköztársaság. Elképesztő dinamikájú növekedése, lehengerlő megjelenése egy-egy piaci szektorban, láthatóan koncepciózus világgazdasági építkezései – azok a gondosan megválasztott afrikai vagy brazíliai befektetések! –, az ország mindezekkel arányos stratégiai súlya igencsak felkelti sokak érdeklődését. És persze tegyük hozzá: senki sem akarja ignorálni Pekinget. Vezető európai hatalmak állam- és kormányfői zarándokolnak Kínába, hogy újabb zaftos megrendelések előtt egyengessék az utat honi cégeik számára. S közben megdöbbennek, ahogy néhány év alatt ipari központok, városnegyedek, kikötők nőnek ki a semmiből.

Csakhogy a kínai kártyának két oldala van. Jól jön, amikor európai cégek települhetnek a kimeríthetetlen piacra, avagy hatalmas exporttételekkel lehet javítani az EU–kínai kereskedelmi mérleget. De már kevésbé örömteli partner, amikor európai foglalkoztatási normákat nagy ívben megkerülve, éhbérért napi 10–14 órás munkával előállított, a szociális költségek terhei nélkül beárazott termékekkel árasztja el a piacokat. Az sem túl megnyugtató, amikor kiderül, hogy az EU-vám-

szervezetek által lefülelt hamisított termékek 80 százaléka Kínából származik, köztük nem egy közvetlen veszélyt jelent az egészségre, a közúti biztonságra, az életre.

Mindez akkor is aggodalmakra adna okot, ha Kínában amúgy tökéletes demokrácia lenne (mint ahogy nincs), és nem volna semmi gond például az emberi jogok tiszteletben tartása körül (mint ahogy van). Ráadásul teszi mindezt egy több mint egymilliárdos lakosságú atomhatalom, amelynek pillanatnyilag nem a költségvetési hiány a gondja, hanem túlfűtött gazdaságának a lecsillapítása. És most tessék egy ilyen szereplőre hatni valahogy!

Azzal kezdtük, hogy Kínát ma már nem lehet nem észrevenni, s hogy igazából az EU számára egyszerre megkerülhetetlen és fontos partnerről van szó. Amelyik ugyanakkor láthatóan kilóg azon normák közül, amelyek alapján az európai országok az ideális partnereket elképzelnék. Nem maradt más, mint a normáktól való eltérés tudomásulvétele, valamint a kísérlet a túlságosan zavaró eltérések lenyesegetésére. A sárkányszelídítés. Ennek jegyében telt a két biztos év eleji kínai útja, amely hozott is némi eredményt.

Vladimír Spidla – munkaügyi, szociálpolitikai biztosként – tető alá hozott egy megállapodást a legnagyobb kínai foglalkoztatáspolitikai kormánytanácsadó intézettel. A remény most az, hogy ha a tanácsadó fokozatosan elfogadja az EU tanácsait, akkor idővel maga is ahhoz közelítő tanácsokat adhat saját megbízóinak. Kína amúgy, helyszíni benyomások alapján, valóban és komolyan készül a változtatásokra.

Kovács László – mint vám- és adóügyi biztos – a hamisított kínai termékek visszaszorítására írt alá közös akcióprogramot, valamint tárgyalt az egyik legnagyobb ottani kikötővel (Sencsen) zajló európai uniós mintaprogram továbbfejlesztéséről. Ő is azt tapasztalta, hogy partnerei körében változik a hangnem, érezhetőbb a készség és az eltökéltség a helyzet megváltoztatására. Eredmény persze csak később lehet, ha lehet egyáltalán.

Addig is, a két biztos útja egyúttal arra is jó volt, hogy emlékeztesse a tagországokat: ha azt akarják, hogy Pekingben észrevegyék őket, akkor nem elég külön-külön odazarándokolni. Mindannyiukat képviselve, a félmilliárdos EU-piac súlyával megtámogatva nyílhat csak valós esély arra, hogy a több mint egymilliárdos kínai piac igazgatói érdemben is odafigyeljenek, és hogy a dologból talán időről időre legyen is valami.

Hosszú, babramunka a sárkányszelídítés. A sikerélmények csak adagolva jönnek, végtelen türelemmel kell rájuk várni. De megéri.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője